Hangulat

Ufó az anyukák között

Kije a kezdő mozaikanya a gyereknek? Csak egy ismerős, vagy netalántán szülő is? A szálakat egyszerre bogozzuk ki, és egyszerre fonjuk össze, de addig is kedves történetek születnek ebből a helyzetből. 

A délutáni főzőcskézés közben megkérem a nagyobb gyermeket, hogy ha kérdezik, ki megy a szülői értekezletre, mondja meg az osztályfőnöknek, hogy én megyek. “Már kérdezték, hogy ki jön a szülőire!” – csilingeli kedvesen. “Mondtam, hogy nálunk Apa egyik ismerőse jön!” Mosolyog rám, majd szalad a szobájába. Neki teljesen természetes, hogy az apja egyik ismerősének nevezett, azt meg ugye el tudjuk képzelni, hogy az osztályfőnök mit gondolt, amikor meghallotta, hogy apuka egy ismerőst küld a szülői értekezletre. Reméljük, sikerült értelmeznie a szerepmegnevezést, az Apukát jól ismerik az iskolában, reménykedjünk, hogy nem feltételezik róla, hogy az utcáról beküldi valamelyik havert, hogy ülje végig a szülőit.

A gyerek logikáját még csak kétségbe sem vonhatjuk, ő csak megjegyzi, amit hall, és nem feltétlenül végez olyan gyakran frissítéseket a fejében, mint a Windows.

Az apjukkal csak a második randevúnkat terveztük, amikor közeledett a Húsvét, és Ő játékboltba ment a gyerekekkel, hogy mindenki válasszon magának valami szépet. Meg is tették annak rendje és módja szerint, és kikönyörögték a vágyott játékokat a szép sötét színű boci tekintetükkel. A boci szemek azonban nem csak a saját játékaikat veszik észre. Hanem azt is, hogy lapul még ott valami a kosárban, amit nem ők tettek bele. Egy kirakó – nekem. (Vélhetően jól teljesítettem az első randin.) Megkérdezték, hogy kinek lesz, Apa pedig mondta, hogy “az egyik ismerősének“. Mert hát mi mást lehet mondani egyetlen találkozó után a gyerekeknek, akikmég csak nem is hallottak rólam korábban… Ők pedig megjegyezték az elnevezést.

Nekik nem vagyok mostohaanyuka vagy pótmami, sem Apa barátnője. Nem foglalkoznak ilyen felesleges dolgokkal és nem gondolkoznak a párkapcsolat fogalmán. Nekik csak Adri vagyok, most már a család tartozéka, akit ugyanúgy felsorolnak családtagként, mint a telken lakó barátunkat, meg a kutyát, és a teknősöket, akik a kerti tóban laknak (pedig azokat már nem láttuk hónapok óta, biztos a békalencse az oka). Ha viszont meg kell nevezni, hogy ki vagyok, nem várhatjuk tőlük, hogy egzakt szerepinformációkat adjanak. Így lettem Apa “egyik ismerőse”.

Jó ismerősként tehát belibegtem a szülői értekezletre – a másodikra. Megint az első padsor, megint szemben a tanárral. Úgy látszik, a mi gyerekeink mindenhol legelöl ülnek – állapítom meg magamban. A mi gyerekeink? Ez talán nem a helyes megfogalmazás… – javítom ki magam, de nincs idő filozofálni, jegyzetelni kell a kirándulásokat, a befizetnivalókat, és én komolyan veszem a feladatot.
Anyukák, kérem, töltsék ki ezt az adatlapot!” – szólít fel minket az osztályfőnök, egy pillanatra összerezzenek, meglepettség és öröm vegyes keverékét érzem. Az ülésrend révén legelőször épp nekem nyújtja át a nevezett papírost. Körbenézek: vannak az anyukák, és vagyok én. A bevándorló migráns ufó, de ez rajtam kívül senkit sem érdekel, szerencsére.

Itt az ősz, érzem minden végtagomban, például onnan, hogy jéghideg a kezem és a lábam, ha nem fűtjük fel 25 fokosra a szobát. Az esti altatásnál rendhagyó módon megkérem a kicsit, hogy takarjon be, mert annyira fáj a hátam (pedig nem is én cipelem az iskolatáskát), hogy alig bírok megmozdulni. Jogosan felháborodik, hiszen ez fordítva szokott lenni, minden alkalommal szertartásosan betakargatom, mielőtt jó éjszakát kívánok neki. Úgyhogy nekem szegezi a kérdést: “Hé, nem a szülők szokták betakarni a gyereket?”
Másnak ez egy teljesen természetes mondat lenne, de nekem melegség költözik a szívembe. Ezek szerint tudat alatt mégiscsak érzékelnek belőle valamit, hogy ha rendhagyó módon is, de én is beszálltam a papás-mamás játékba néhány hónapja.

Hogy nem szültem soha, de mégis szülő vagyok, ha csak néhány másodpercre is. Persze, mit sem számít a megnevezés. De nekem azért jól esett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s