BOLDOGulj

Tanulj meg dönteni!

Mindannyian voltunk (vagyunk) már olyan élethelyzetben, amikor egy komoly döntés várt ránk, és bizonytalanok voltunk, hogy melyik utat válasszuk. Íme 8+1 hasznos ötlet, hogy könnyebben hozz kedvező döntést!

Jobbra vagy balra? Vele vagy nélküle? Igen vagy nem? Ha komoly dologról van szó, akkor a döntéshelyzet, döntéskényszer akár hosszantartó stresszt is okozhat.

Ha az életünket jelentősen befolyásoló kérdésről van szó, vagy olyan dologról, ami fontos a számunkra, akkor érezzük csak igazán a döntéseink súlyát. Várjuk, amíg megjön a helyes válasz, gondolkozunk, „agyalunk”… Ez idő alatt pedig szenvedünk attól, hogy nem tudjuk, merre tovább.

Mit tehetünk azért, hogy könnyebben tudjunk dönteni, és az őrlődés helyett hatékony stratégiánk legyen döntéshelyzetben? 

1. Aludj rá egyet és figyelj!
A klasszikus módszer, amit már nagyanyáink is javasolni szoktak, hogy ha valami aznap nem megy, akkor várjunk másnapig, azaz aludjunk rá egyet. Persze egy igazán nehéz döntési helyzetet ez ritkán old meg, bár tény, hogy ez is működhet. Alvás közben ugyanis „átrendeződnek” a gondolataink, az álmaink pedig segítenek bennünket az események, gondolatok rendezésében még akkor is, ha nem emlékszünk konkrétan az éjszakai álmunkra. Ami nagyon fontos, hogy elalvás előtt, valamint ébredés után sokkal intuitívabbak vagyunk, azaz jobban működnek a megérzéseink. Ebben a stádiumban gyakorlatilag meditatív állapotban van az agy, amikor sokkal jobban rá tudunk hangolódni a megérzéseinkre. Így érdemes rá tudatosan odafigyelni, hogy ebben az állapotban milyen gondolatok, gondolatfoszlányok „úsznak be” az agyunkba, mert több támpontot adhatnak, mint a napközbeni reálisnak hitt gondolatok.

2. Írj! Naplót, blogot, táblázatot, feljegyzést…
Bizonyított tény, hogy az írás hatékony agyi funkciókat indít be. A kézírás megmozgatja a jobb agyféltekét és segít bennünket az analóg gondolkodásban. Bárminemű írás lehet terápiás hatású, hiszen elősegíti a gondolataink rendezését. Kutatások szerint ha leírjuk a problémáinkat, kérdéseinket, azzal már 50%-ban meg is oldottuk, feloldottuk azokat! Ez döbbenetes arány, ugye? A hatás persze nem biztos, hogy azonnali, de bizony hosszú távon a segítségünkre lehet. Döntéshelyzetben megtehetjük, hogy mindegyik választási lehetőség érveit és ellenérveit felsoroljuk, és összehasonlítjuk azokat. A kevésbé analitikus gondolkodásúak számára viszont hatékonyabb lehet, ha egyszerűen csak naplóban, blogban írják le rendszeresen, hogy mi foglalkoztatja őket.
Ezeket az írásokat érdemes is visszaolvasni néhány nap, hét múlva, mintegy visszajelzésként. Továbbá fogjunk egy papírt, és fogalmazzuk meg, hogy hogyan képzeljük el magunkat a döntés után. Ne az eredményre, hanem az érzésre összpontosítsunk. Állítsunk fel általános célokat, amik a döntéshez kapcsolódóak, de túlmutatnak azon. Például ha döntenünk kell, hogy befektetjük-e a pénzünket a barátunkkal közös vállalkozásba, akkor képzeljük el és írjuk le, hogy milyen anyagi helyzetben szeretnénk lenni jövőre, valamint öt év múlva, milyen kapcsolatot szeretnénk ápolni a vállalkozni kívánó barátunkkal.

3. Kérd ki, vagy zárd ki mások véleményét
Döntési helyzetben hasznos lehet, ha az adott szituációt megvitatjuk a családunkkal vagy a barátainkkal. A kibeszéléssel ugyanis csökken a bennünk lévő feszültség, sokszor már anélkül, hogy bármilyen tanácsot kaptunk volna. A legtöbb esetben nem is azért hasznos megosztanunk másokkal a gondolatainkat, mert más meg tudja oldani helyettünk az életünket, hanem mert miközben egyre többet beszélünk róla, egyre inkább körvonalazódhat bennünk az adott dologhoz való hozzáállásunk, attitűdünk. Idővel sikerülhet többféle szemszögből is rálátunk a döntéshelyzetre, és az azt körülvevő körülményekre, ha sokat beszélünk róla.
Az viszont tévút, ha másoktól várjuk a választ. Közhelynek tűnhet, de igaz, hogy helyettünk senki sem tudhatja jobban, hogy számunkra melyik út lehet a jobb, és melyik a helyes döntés, már ha létezik „helyes” döntés egyáltalán. Ha tanácsot kapunk valakitől, akkor azt értékeljük, gondoljuk át, de egyben szűrjük is meg. Ha több emberrel beszélgetünk a helyzetünkről, akkor úgyis tapasztalni fogjuk, hogy mindenki mást mond és mást gondol.
Úgy tartja a mondás, hogy „nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja”. Nos, ez döntéshelyzetben is igaz lehet, lehetőség szerint olyan emberek véleményére adjunk többet, akik ismernek bennünket, és akikről úgy véljük, hogy képesek velünk őszintén, és a lehetőségek szintjén objektíven kommunikálni.
Azt is vegyük figyelembe, hogy a teljes pártatlanságra szinte senki sem képes, hiszen mindenki a saját szűrőjén, a saját tapasztalatain keresztül fogalmaz meg véleményt, vagy visszajelzést.
Egyúttal ne felejtsük el kizárni a „keresetlen” véleményeket sem: egy-egy éles élethelyzetben elkerülhetetlen, hogy olyan tanácsokkal is találkozzunk, amelyeknek több a kára, mint a haszna ránk nézve. Igyekezzünk ezeket kizárni, és figyelmen kívül hagyni, amennyiben tudomásunk van róla, hogy olyan embertől érkezik ez a visszajelzés, akire jellemző, hogy kevesebb jóindulattal, vagy valamilyen önös érdekből, esetleg nagyon szubjektív érintettség alatt mondana véleményt. Például ne a kollégánktól kérdezzük meg, hogy elfogadjuk-e a konkurens cég jobban fizető pozícióját, ha aztán a távozásunk miatt őrá hárulnak majd ideiglenesen a mi feladataink is…

4. Légy az első önmagad számára
Sok emberre jellemző, hogy akár tudatosan, akár tudat alatt mindenkire gondol egy döntéshelyzetben, csak önmagára nem. Mit fog szólni a főnököm, ha…? Mi lesz a gyerekemmel, ha…? Milyen nehézséget fogok okozni a társamnak, ha…? Végül mindenkit felsorolunk, mindenkinek az érdekeit a sajátunk elé helyezzük, kifelejtve önmagunkat. S bár rövidtávon ez nagyon önzetlen cselekedetnek tűnik, hosszútávon már nem biztos, hogy jót teszünk vele. Vegyük csak a klasszikus példát, amikor a szülő a gyerek miatt nem válik el. Ezzel a gyereknek nem tesz jót, hiszen a gyermek egy ilyen családban nem biztonságot, hanem bizonytalanságot érzékel. Akár van veszekedés, akár nincs, a valódi szeretet nem jelenik meg a családon belül, a feszültség viszont tapintható.
Sokszor még kevésbé fontos szereplőket is önmagunk elé helyezünk egy döntéshelyzetben, és előbb gondolunk a szomszéd néni érdekeire, mint a sajátunkéra. Amennyiben így van, az tudat alatt nem csak önzetlenség és jóindulat, hanem kibújás lehet a felelősség alól.
Persze öntudatos emberek esetén ennek az ellenkezője is fennállhat: van olyan, hogy saját magunk érdekein túl nehezen vesszük észre, hogy egy-egy döntésünk a másikra milyen hatással lehet.
Üljünk le és gondoljuk át, hogy a kettő közül melyik csoportba tartozunk. Ha az utóbbiba, akkor ideje arra is gondolni, hogy másokra milyen hatást gyakorolhatunk valamely döntésünkkel, ha pedig az előbbibe, akkor helyezzük előre magunkat, és végre a saját érdekeinket tartsuk szem előtt, figyelembe véve azt, hogy akkor élhetjük a saját életünket, akkor lehetünk önazonosak és hitelesek, ha érvényesítjük érdekeinket, és fontosak vagyunk annyira önmagunk számára, hogy egy döntéshelyzetben aszerint választunk, hogy nekünk mi a jó.

5. Az utazás segíthet – a gyakorlatban, vagy önmagunk felé
Klasszikus módszer: utazzunk el, hogy átgondoljuk az életünket – fordulópont esetén csak jót tehet, ha kiszakadunk a hétköznapi rutinból. Már nagyanyáink is ismerték ezt a technikát, nincs is benne semmi különös. De vajon miért olyan hatásos? Mert az ember a mindennapi körforgásból kiszakadva teljesen újfajta gondolkodási stratégiát képes felvenni. Megváltozott világa más aspektusba helyezheti a dolgokat és másfajta gondolkodásra inspirálja, mint korábban. Esetleg ha rövid időre is, de megszabadul az egyébként őt érő nyomástól. Sajnos nincs mindenkinek lehetősége teljesíteni az El Caminot vagy elrepülni egy másik földrészre, de erre talán nincs is szükség. Tökéletesen megfelelhet egy csendes, nyugodt, egyszerű helyszín valahol a városon kívül, vagy egy meditáció. Hiszen elsősorban önmagunkhoz kell közelebb kerülnünk ahhoz, hogy valóban úgy érezzük: döntésünkkel azonosulni tudunk.

6. Nyugtasd meg magad: a reális döntés nem létezik!
A legnagyobb stresszt döntéshelyzetben az okozza, hogy attól tartunk: rossz döntést hozunk. Amikor képtelenek vagyunk választani két vagy több lehetőség közül, akkor a félelem uralja az életünket. Félünk attól, hogy nem jól választunk, vagy félünk elengedni a másik lehetőséget. Pedig a spirituális tanítások szerint nincs mitől tartanunk. Hogy miért? E szemlélet szerint ugyanis a rossz döntés fogalma nem létezik – mint ahogy a jó döntésé sem! Mindegyik minket szolgál, bármelyik úton induljunk is el.
Brian Tracy világhírű motivációs oktató is vallja: a reális döntés egyszerűen nem létezik! Amikor vacillálunk, hogy az eszünkre vagy a szívünkre hallgassunk-e, és próbálunk okosak lenni, akkor tévúton járunk. Ugyanis olyannyira képtelenek vagyunk függetleníteni magunkat az érzéseinktől, hogy minden döntést érzelmi alapon hozunk meg, még azt is, amit reálisnak hiszünk. Ha úgy tűnik, hogy az eszünkre hallgattunk, akkor egyszerűen csak az az érzés vezérel bennünket, hogy most az okos énünket, személyiségjegyeinket vesszük elő a döntés során. Mindezeket tudni máris felszabadító lehet.

7. Rajzolj, fess – vesd be a jobb agyféltekédet
A jobb agyféltekénk beindítása segíthet bennünket abban, hogy kikerüljünk a döntéskényszer és stressz őrjítő körforgásából, és közelebb kerüljünk az önvalónkhoz. Ezt pedig kiválóan serkenthetjük bármilyen kreatív tevékenységgel. Rajzolás, festés, szobrászkodás, zenélés és zenehallgatás, vagy bármi, amihez kedvet érzünk magunkban. Ne feledjük: nem kell ügyesnek vagy tehetségesnek lennünk, nem az a cél, hogy részt vegyünk a művekkel a következő világkiállításon. Ha akarjuk, akkor zárjuk magunkra az ajtót, és ne mutassuk meg senkinek a munkánkat, hiszen nem is az a cél, hogy dicsekedjünk vele. De ha van egy bizalmas barátunk, családtagunk, akkor megkérhetjük, hogy az alkotást nézegetve beszélgessen velünk, mert ez szintén inspiráló és gondolatébresztő lehet. Ha már merünk elmélyülni az alkotó tevékenységben, az olyan lehet számunkra, mint a meditáció: az agyunk kikapcsol, vagy teljesen máshová összpontosít, mint egyébként. Ez pedig felszabadít, és új irányokat mutathat.

8. Adj időt magadnak, de ne a végtelenségig
El kell fogadnunk, hogy a “jó munkához idő kell” – egy nehéz döntést meghozni nem mindig egyszerű, néha nem elég hozzá néhány nap vagy hét. Meg kell érnie a döntésnek bennünk és a körülményeinkben is. Van, hogy minél jobban erőlködünk, annál kevésbé sikerül – sőt, az “akarás” gyakran éppenhogy görcsössé tesz. Könnyíthetünk a helyzeten, ha egy projektnek fogjuk fel a döntési helyzetet.
De ne essünk át a ló túloldalára, vegyük tudomásul, hogy a döntéseknek megvan a maguk természetes ideje. Ahogy a mondás tartja: a nem döntés is döntés…
Pilát Gábor fogalmazta meg kiválóan: “Addig dönts, amíg lehetőséged van dönteni. Ha nem teszed meg, a döntés akkor is megszületik, csak nélküled, de abba már nem lesz beleszólásod.

Összességében elmondhatjuk, hogy a hétköznapi ember nincs könnyű helyzetben, ha komolyabb döntés előtt áll. A legtöbbünket ugyanis nem szocializálták a döntésre! A szülői alá-fölérendelt szerepben az anya, apa úgy érzi, neki kell irányítania: hatékonyabb, célszerűbb és gyorsabb így. Ezáltal pedig a gyermeket nem állítja döntési helyzetekbe. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk hozzászokva, hogy magunk döntsünk, részben ez is az oka annak, hogy kívülről várjuk a segítséget, nem pedig belül keressük a válaszokat.

A hétköznapi életed zsenijévé tudsz válni, amikor olyan döntésekkel ajándékozod meg magad, ami nem levezethető, nem megmagyarázható – mégis működik. (…) A túlzott racionalizmus is megjelenhet benned, amikor beleveszel a tények, a pro és kontra érvek útvesztőjébe egy-egy döntés kapcsán. Vágd át a gordiuszi csomót egy magasröptű csellel!” – olvashatjuk Kiss Balázs Kunótól a Csillaglesőben.

Mit jelent ez? Sokan félelemből vacillálnak: valahol legbelül érzik, hogy merre vezet az útjuk, de a döntés túl bátornak tűnik, vagy látszólag nem tűnik reálisnak. A legfontosabb, hogy meg tudjuk hallani a belső hangunkat, és merjünk hallgatni a megérzéseinkre, mert ez olyan irányba fog minket terelni, amely minden esetleges észérv ellenére (vagy akár mellette) abszolút működik. Mit jelent az, hogy “működik“? Az életed jó irányt vesz: lehet, hogy magas hegyeket kell megmásznod, és nehéz köveket kell megmozgatnod, de boldog leszel, megkönnyebbülsz, és érzed: megérte, a helyeden vagy.
Ebből következik a pluszegy tanács:

+1. Hagyd magad mögött a sémákat, és válassz szabadon
Ülj le, és gondold végig, hogyan döntenél, ha semmilyen elvárásnak nem szeretnél megfelelni? Észre sem vesszük, hogy mennyire befolyásolnak minket a társadalmi és környezeti elvárások egy-egy döntéshelyzetben. Sőt, a döntés épp azért válik nehézzé, mert egészen mást súg a belső hangunk, mint amit elvárnak tőlünk. Annyit sulykolják belünk a szokásos nótát, hogy azt hisszük, csak akkor járuk el helyesen, ha valamilyen módon megfelelünk ezeknek. Legyen gyereked, legyen “rendes munkád”, menj férjhez, öltözködj normálisan… És akkor mi van, ha Te inkább egyedül vállalnál gyereket, tetováltatni szeretnél, vagy semmi más álmod nincs, mint űrkutatóként dolgozni? Ha Te érzed, hogy ez az utad, ami Téged igazán boldoggá tesz, akkor hallgass a belső hangodra!

És egy utolsó idézet a férjemtől, ami nekem sokat segített döntési helyzetben, és elindított a boldogság felé vezető úton:

“Akarás vagy döntés: mint nézni az eget, vagy repülni rajta. ​Ne akarj. Természetes, hogy Tiéd az irányítás. Csak dönts.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s