BOLDOGulj

Őszinteség? Teremts hozzá feltételeket!

Őszinte párkapcsolatban, emberi kapcsolatban szeretnél élni? Te is tehetsz érte, rajtad is múlik! 

Ismeritek a korai évtizedek látszólag bájos filmjeit, ahol kalamajkák sorozata alakult ki az átverésekből és füllentésekből? Bár szeretem a régi korok hangulatát, ártatlanságát, ezeket a sztorikat sohasem kedveltem. Filmtörténeti műveletlenség lehet, de bevallom, nem láttam korábban a Van, aki forrón szereti c. remekművet, a férjem mutatott belőle részleteket a minap. Bármily jó színészek, csodás környezet, nem néztem végig…

Ugyanis egy dolog mindig zavar ezekben az alkotásokban, hogy a történetben végigvitt probléma megelőzhető lett volna egyetlen összetevő hozzáadásával: az őszinteséggel, a nyílt kommunikációval. Tudom-tudom, akkor nem lenne film… Mégis úgy érzem, nem szeretném másfél órámat azzal tölteni, hogy a hazugság jó poén. Pedig van humorom 😀

Lehet, hogy a vásznon aztán minden megoldódik, és happy end a vége, de az élet másképp működik, mint Hollywoodban. A valóságban a hazugság, a füllentés, az elhallgatás komoly problémákat okoz az emberi kapcsolatokban. Pontosabban nincs jó kapcsolat őszinteség nélkül. 

Ezt a közhelyet ismerjük, úgyhogy menjünk is tovább, és nézzük meg, hogy ha nekünk hazudnak, annak mi lehet az oka? Ugyanis igen, van oka (ahogy mindennek). Mint az emberi kapcsolatokban mindenhez, ehhez is két (vagy több) ember kell. Tehát mi is! A másik ember, aki nem őszinte velünk, olyan, amilyen. A felelősségvállaló, tudatos ember számára az az érdekes (és ezen a ponton lehet változtatni), hogy a nem őszinte valaki miért van az életében, s miért viselkedik vele úgy, ahogy…?

A miértek röviden:
1. Olyan kommunikációs közeget teremtünk, teremtettünk, hogy nem mernek velünk őszinték lenni, az őszinteség hiányának oka a konfliktus elkerülése.
2. Önérdekérvényesítő képességünk különböző okokból kifolyólag gyenge. Ezzel áldozatként magunkhoz vonzunk olyan embereket, akik ezt kihasználják (lásd: Eric Berne – Az emberi játszmák c. könyve). S nem is húzzuk meg a határainkat, hanem hagyjuk, hogy ez a helyzet fennmaradjon. Hozzáteszem, hibáztatni emiatt nem érdemes magunkat, hiszen az okok mélyen gyökereznek, s azokat meg kell találni, fel kell oldani.

Ebben a cikkben most az elsővel foglalkozunk. Tehát a mellettünk lévő ember miért érzi úgy, hogy az igazság elferdítésére van szüksége?

Akkor tud hozzánk őszinte lenni valaki, ha hagyjuk. Sokszor azonban nem is vagyunk tudatában annak, hogy nem hagyjuk!

Tegyük fel, persze lehetetlen :), hogy gyermekünk egyest hoz, s ezt rettegve bár, de őszintén elmondja nekünk. Ha ilyenkor a bátorságát figyelmen kívül hagyva leteremtjük és megbüntetjük, következő alkalommal már lehet, hogy három napra lesz szüksége, mire összeszed annyi kurázsit, hogy előálljon a történtekkel. Mindeközben ha megtaláljuk az ellenőrzőjét, benne az elmismásolt egyessel, akkor még nagyobb balhé lesz, hogy nem csupán a lehető legrosszabb osztályzatot kapta, hanem még el is titkolta azt. No de hol a kiindulópont az őszintetlenség útján…?  

Vagy a párkapcsolatban: Gizi megkéri Bélát, hogy legyen kedves délután elmosogatni, de Béla azt elfelejti. Ha aztán Béla sumákolva olyasmit habog kifogásként, hogy ő vitte be a szomszéd Jolán macskáját a sürgősségire, mert az átment rajta fűnyíróval, pedig Gizi látja, hogy a cica ott ül a szomszéd ablakban, akkor ez miért lehet?

Jolán macskájaJolán macskája minden híreszteléssel ellentétben boldogan ücsörög az ablakban 🙂

  1. Béla tudja: ha színt vall feledékenységéről, lerepül a maradék haj is a kopaszodó fejéről. S ezt egyáltalán nem szeretné. (Mert nyugalomban akarja megnézni az esti meccset, vagy ne adj Isten… szereti Gizit és nem szívesen bántja meg azzal, hogy valamit elfelejtett, ami annak fontos lett volna.)  Az történt tehát, hogy Gizi a rossz kommunikációjával félelmet ébreszt Bélában, aki ezért nem mer őszinte lenni, mert békét szeretne, és ennek okán kerüli a konfliktust.
  2. Bélának márazanyjasevoltnormális, s ha gyerekkorában hazament és előállt azzal, hogy egyest kapott, akkor nemhogy dicsérték a bátorságát, hogy ezt elmondta, hanem jól elverték a rossz jegy miatt a vasalózsinórral. Béla tudatalattijában tehát az van, hogy ha rosszat tett, akkor meneküljön a maga módján, különben jól megszívja.

Na most az olyan párkapcsolatokban, ahol az őszintétlenség rendszeres (nem szívesen használom a hazugság szót, mert az sokkal inkább tudatos manipulációt feltételez, és ez a ritkább), általában mindkét fenti pont teljesülni szokott. Mit tehetünk? Az első és a második ponton is dolgoznunk kell.

  • Ha mi vagyunk Gizi, akkor érdemes változtatnunk a kommunikációnkon, mert könnyen lehet, hogy Béla egyszer csak feleszmél, hogy nincs három nap mosolyszünet, ha elfelejt valamit. Főleg ha még el is mondjuk neki, hogy innentől igyekszünk megértőbbek lenni, és innentől kezdve pozitív visszajelzésekkel találkozik.
  • Ha mi vagyunk Béla, akkor megpróbálunk vért pumpálni a pucánkba, és őszintének lenni Gizihez, aki lehet, hogy egy idő után értékelni fogja, hogy nem verték át holmi kamu beteg macskákról szóló sztorikkal. A változás szándékát itt is érdemes kommunikálni, és meg is kérhetjük a másikat, hogy segítsen nekünk a fejlődésben.
  • Amennyiben rájövünk, hogy Béla őszintétlensége kapcsolatban áll a gyerekkori vasalózsinórral, és akár Béla, akár Gizi jön rá erre, igyekszünk erről beszélgetni. (Sőt estleg segítséget kérni ennek feldolgozásában.)

A lényeg tehát: ha mi vagyunk Gizi, akkor Béla pellengérre állítása, hazudozónak kikiáltása előtt próbáljunk ránézni arra, hogy elképzelhető, hogy Béla azért nem őszinte, mert fél? (Nem hogy elképzelhető, hanem egészen biztos, a kérdés csak az, hogy ez a félelemérzet milyen eredendőjű.) S ha már így van, próbáljunk neki segíteni a saját kommunikációnk megváltoztatásával, vagy a félelem forrásának felkutatásával. S adjunk egy kis időt Bélának.

Ez esetben Béla feledékenysége esetén mindössze annyi történik, hogy elmosolyodunk és azt mondjuk neki: “Csak nem megint a Barca játszott, és azért ment ki a fejedből a mosogatás, drágám? Tudom, nagyon szereted ezt a csapatot. Semmi gond, megteszed kérlek, hogy a meccs után bepótolod?” 🙂

sink

Ha hosszú távon semmi eredménye ezen erőfeszítésünknek, mert Béla a századik kedves reakció után is csak a Jolán macskáiról és még örökbe sem fogadott kutyáiról hadovál, észre sem véve a változást, a vasalózsinórt emlegetve pedig minden alkalommal közli, hogy hagyjuk őt békén, nincs neki semmi baja a világon – na, akkor tényleg gond van. Ilyenkor elmondhatjuk Bélának, hogy mi nagyon igyekeztünk, de ez nem vezetett eredményre. Ha azonban rendszeresen elutasítja a kommunikáció minden fajta formáját, akkor határozottabb tettekre van szükség (nem a pofonra gondolok). Csak olyan emberrel lehet javítani a kapcsolaton, aki azt valóban szeretné.  Ez természetesen Gizire és Bélára is igaz…

Amennyiben tetszett ez a cikk, kérlek oszd meg a facebook-on,
hogy mások is olvashassák! Köszönöm 🙂