Őszinte párkapcsolatban, emberi kapcsolatban szeretnél élni? Te is tehetsz érte, rajtad is múlik!
Ismeritek a korai évtizedek látszólag bájos filmjeit, ahol kalamajkák sorozata alakult ki az átverésekből és füllentésekből? Bár szeretem a régi korok hangulatát, ártatlanságát, ezeket a sztorikat sohasem kedveltem. Filmtörténeti műveletlenség lehet, de bevallom, nem láttam korábban a Van, aki forrón szereti c. remekművet. Bármily jó színészek, csodás környezet, most sem néztem végig…
Ugyanis egy dolog mindig zavar ezekben az alkotásokban, hogy a történetben végigvitt probléma megelőzhető lett volna egyetlen összetevő hozzáadásával: az őszinteséggel, a nyílt kommunikációval. Tudom-tudom, akkor nem lenne film… Mégis úgy érzem, nem szeretném másfél órámat azzal tölteni, hogy a hazugság jó poén. Pedig van humorom 😀
Lehet, hogy a vásznon aztán minden megoldódik és happy end a vége, de az élet másképp működik, mint Hollywoodban. A valóságban a hazugság, a füllentés, az elhallgatás komoly problémákat okoz az emberi kapcsolatokban. Pontosabban nincs jó kapcsolat őszinteség nélkül.
Ezt a közhelyet ismerjük (de igaz!), úgyhogy menjünk is tovább, és nézzük meg, hogy ha nekünk hazudnak, annak mi lehet az oka? Ugyanis igen, van oka (ahogy mindennek). Mint az emberi kapcsolatokban mindenhez, ehhez is két (vagy több) ember kell. Tehát mi is! A másik ember, aki nem őszinte velünk, olyan, amilyen. A felelősségvállaló, tudatos ember számára az az érdekes (és ezen a ponton lehet változtatni), hogy a nem őszinte személy miért van ott az életében, s miért viselkedik vele úgy, ahogy…?
A miértek röviden:
1. Olyan kommunikációs közeget teremtünk, teremtettünk, hogy nem mernek velünk őszinték lenni, az őszinteség hiányának oka a konfliktus elkerülése.
2. Önérdekérvényesítő képességünk különböző okokból kifolyólag gyenge. Ezzel áldozatszerepből magunkhoz vonzunk olyan embereket, azaz automatikusan olyan emberekkel kapcsolódunk össze, akik ezt kihasználják. Ráadásul nem is húzzuk meg a határainkat, hanem hagyjuk, hogy ez a helyzet fennmaradjon. Hozzáteszem, hibáztatni emiatt nem érdemes magunkat, hiszen az okok mélyen gyökereznek, azokat meg kell találni, fel kell oldani.
Ebben a cikkben most az első ponttal foglalkozunk: a mellettünk lévő ember miért érzheti úgy, hogy az igazság elferdítésére, konfliktuskerülésre van szüksége?
Akkor tud hozzánk őszinte lenni valaki, ha hagyjuk. Sokszor azonban nem is vagyunk tudatában annak, hogy nem hagyjuk!
Tegyük fel, persze lehetetlen :), hogy gyermekünk egyest hoz, s ezt rettegve bár, de őszintén elmondja nekünk. Ha ilyenkor a bátorságát figyelmen kívül hagyva leteremtjük, megbüntetjük, akkor következő alkalommal már lehet, hogy három napra lesz szüksége, mire összeszed annyi erőt magában, hogy előálljon újra a rosszabb érdemjeggyel. Annak ellenére, hogy ha közben megtaláljuk az ellenőrzőjét, benne az elmismásolt egyessel, akkor még nagyobb konfliktus lesz, hogy nem csupán rossz osztályzatot kapott, hanem még el is titkolta azt. No de hol a kiindulópont az őszintetlenség – pontosabban a konfliktuskerülés útján…?
Mielőtt belemélyedünk, vegyünk egy párkapcsolati példát is: tegyük fel, hogy Júlia megkéri Andrást, hogy legyen kedves délután elmosogatni, de András elfelejti a kérést. Amikor Júlia kérdőre vonja, András azt feleli: azért felejtette el Júlia kérését, mert közben a szomszéd is megkérte egy szívességre, a macskáját állatorvoshoz kellett vinni. Júlia erre még dühösebb lesz és azt kiabálja: “hát már a szomszéd macskája is fontosabb neked, mint én?”…
Az őszintetlenség, a konfliktuskerülés okai lehetnek:
- András tudja: ha színt vall feledékenységéről, vagy arról, hogy nem tudott nemet mondani a bajba jutott szomszédnak és a macskájának, felesége nagyon mérges lesz rá. Kiabálni vagy sírni fog, nem fogja megérteni a helyzetet. S ezt a konfliktust egyáltalán nem szeretné. (A profánabb verzió szerint mert nyugalomban akarja tölteni az est hátralévő részét, vagy ne adj Isten… szereti Júliát és nem szívesen bántja meg azzal, hogy valamit elfelejtett, ami a feleségének fontos lett volna.) ⇒ Az történt tehát, hogy Júlia a rossz kommunikációjával félelmet ébreszt Andrásban, aki ezért nem mer őszinte lenni – mert békét szeretne, és ennek okán kerüli a konfliktust.
Tudományos háttér: dr. Mészáros Ádám pártanácsadó több, mint 1000 férfit kérdezett meg arról, hogy mik a legfőbb vágyaik a párkapcsolatukban. Noha sokan arra számítottak, hogy a lista első helyén a szex fog szerepelni, nem így lett: a harmónia és a megbecsültség volt a férfiak legnagyobb vágya. A fenti példában, ha megnézzük, mind a kettő sérül: a konfliktus kirobbanása megtöri a harmóniát, és András hiába volt segítőkész a szomszéddal és a macskával, a megbecsültség is oda.
Természetesen értjük Júlia álláspontját is, aki vágyna férje segítéségére, és nagyon rosszul esik úgy hazamennie, hogy nem teljesült a kérése, annak ellenére, hogy egyértelműen kifejezte, mit szeretne. - András, amikor gyerekkorában előállt azzal az anyjánál, hogy egyest kapott, akkor nemhogy dicsérték a bátorságát, hogy őszintén elmondta, hanem leszidták vagy megverték a rossz érdemjegy miatt. Esetleg érzelmi nyomást is helyeztek rá: “Te lennél a család egyetlen reménye, anyád egyetlen büszkesége, mégis szégyent hozol rám!” – Ezek után nem meglepő, ha András tudattalanjában az van, hogy ha rosszat tett, akkor meneküljön a maga módján, különben jelentősen negatív következményekkel kell szembesülnie. Így a házasságában sem mer majd nyílt lenni, felvállalni az esetleges konfliktuózus helyzeteket, témákat, hanem ösztönösen, automatikusan kerülni fogja azokat, mert kisgyermekkorában ez vált a túlélési stratégiává.
- Ugye el tudjuk képzelni azt az esetet, amikor az első és a második pont egyszerre teljesül – a házastárs reaktívan reagál, jellemzően veszekszik, ha fájdalom éri, ráadásul alanyunk szülője is pontosan ilyen volt, tehát a konfliktuskerülésre, ösztönös menekülésre dupla motiváció keletkezik valakiben…
Az olyan párkapcsolatokban, ahol az őszintétlenség rendszeres (nem szívesen használom a hazugság szót, mert az sokkal inkább tudatos manipulációt feltételez, és ez a ritkább), általában mindkét fenti pont teljesülni szokott. Mit tehetünk? Az első és a második ponton is dolgoznunk kell.
- Ha mi vagyunk Júlia helyzetében, akkor érdemes változtatnunk a kommunikációnkon, mert akkor esélyünk van rá, hogy András egyszer csak feleszmél, hogy nincs három nap mosolyszünet, ha elfelejt valamit – azaz hogy biztonságban van és lesz akkor is, ha egy feszült helyzet kerekedik a kapcsolatban. Ilyenkor szükséges megmondani a partnerünknek, hogy innentől igyekszünk megértőbbek lenni.
- András pellengérre állítása, hazudozónak kikiáltása előtt próbáljunk ránézni arra, hogy elképzelhető-e, hogy férjünk azért nem őszinte, mert fél? (Nem hogy elképzelhető, hanem nagyon valószínű, a kérdés csak az, hogy ez a félelemérzet milyen eredőjű.) S ha már így van, próbáljunk neki segíteni a saját kommunikációnk megváltoztatásával, vagy a félelem forrásának felkutatásával. S adjunk egy kis időt Andrásnak. Közben mi is megvizsgálhatjuk magunkat: miért vált ki bennünk ennyire erős érzelmeket, hogy András nem tett meg valamit? Például mert gyerekkorunkban elhanyagoltak minket, és nem figyeltek oda ránk?
- Ha mi vagyunk András helyzetében, akkor próbáljuk meg felvértezni magunkat, és minden erőnket összeszedve őszintének lenni Júliához, aki lehet, hogy egy idő után (!) értékelni fogja, hogy nyíltan elmondják neki: a mosogatást elfelejtettük, de nagyon szeretjük a cicákat, nekünk is pontosan ilyen macskánk volt gyerekkorukban, és sosem tudnánk segítség nélkül hagyni egy állatot. De szívesen kompenzáljuk Júliát az elmaradt segítség miatt, és holnap mi főzzük a vacsorát. A változás szándékát itt is érdemes kommunikálni, és meg is kérhetjük a másikat, hogy segítsen nekünk a fejlődésben.
Amennyiben rájövünk, hogy Andás őszintétlensége kapcsolatban áll a gyerekkori negatív tapasztalatokkal, és akár András, akár Júlia jön rá erre, igyekezzünk erről beszélgetni. (Sőt esetleg segítséget kérni ennek feldolgozásában.) Ne lepődjünk meg, ha András zárkózottan reagál – egyszerűen ezen a ponton még ösztönösen bezárkózással reagál a nehéz helyzetekre.
Ha hosszú távon semmi eredménye ezen erőfeszítésünknek, mert András a századik kedves reakció után is csak a szomszéd macskáiról és még örökbe sem fogadott kutyáiról mesél, észre sem véve a változást, a gyerekkori esetleges negatív élményeit emlegetve pedig minden alkalommal közli, hogy hagyjuk őt békén, nincs neki semmi baja a világon – na, akkor tényleg gond van. Ilyenkor elmondhatjuk Andrásnak, hogy mi nagyon igyekeztünk, de ez nem vezetett eredményre. Ha azonban rendszeresen elutasítja a kommunikáció minden fajta formáját, akkor határozottabb tettekre van szükség. Nem a fizikai attrocitásra gondolok természetesen, hanem pl. érdemes felajánlani a pártanácsadás lehetőségét, szükségét, vagy tudatosítani benne, hogy ha minden így marad, nem tudjuk elképzelni a kapcsolat folytatását. Csak olyan emberrel lehet javítani a kapcsolaton, aki azt valóban szeretné. Ez természetesen Andrásra és Júliára is igaz…
[Fontos kiegészítés: Ez a cikk alapvetően egészséges személyiségű emberekről szól. Amennyiben valamelyik partnernek súlyos mentális problémái vannak, pszichiátriai tárgykörbe tartozó zavarokkal küzd, akkor az őszinteség hiánya mögött mentális akadályok vagy direkt hazugság, manipuláció állhatnak, amely sokkal komplexebb eset. (A bántalmazó kapcsolatokról EBBEN az interjúban nyilatkoztam.) Manapság elterjedt dolog mentális zavart sütni arra a személyre, akivel megromlott a kapcsolatunk, azonban a kettőnk közötti kommunikációs zavar, meg nem értés nem jelenti automatikusan azt, hogy a partner pl. nárcisztikus vagy más személyiségzavarral küzd. Ilyen esetekben érdemes a helyzetről szakember véleményét kérni.]
Amennyiben tetszett ez a cikk, kérlek oszd meg ⇓ a facebook-on,
hogy mások is olvashassák! Köszönöm 🙂
Lélekolvasó Párkapcsolati és Iránymutató Műhely 