Fiatalkorom meghatározó élménye volt a zenecsatornák bámulása. Melyik kamasz ne lenne oda a zenéért? De a kliepeket is nagyon szerettem, és örömmel ugrabugráltam a tévé előtt a kedvenc zeneszámaimon. Mára azonban a videoklipek igencsak megváltoztak – úgy tűnik, majdnem mindnek egy a célja: a szexuális figyelemfelkeltés.
Őszintén sajnálom a lányaimat, akik ha nem is a televízión, de a Youtube-on keresztül látják ezeket a klipeket. Ezek után meg vagyunk lepve, hogy mennyi a testkép- és evészavaros, valamint súlyos önbizalomhiánnyal és lehangoltsággal küzdő fiatal? De lehetséges, hogy az új generiáció fiújai és férfijai is csak rövid távon járnak jól (a vizuális élmény révén), a következmény azonban, hogy teljesen irreális elvárásuk lesz a női testtel, valamint a szexszel kapcsolatban.
Nem mintha itthon néznék televíziót, és alapból videoklipeket is csak akkor, amikor a lányom megmutat valamit. Most viszont pár hónapja az edzőteremben bemelegítés közben pár percre felmerészkedem a futógépre, amik felett nagyképernyős tévéket helyeztek el, a kínálatban mindig valamelyik modern zenecsatorna foglal helyet. Megdöbbenéssel tapasztaltam az első képsort: a lányok bikinfelsőben és apró forrónadrágban vonaglanak egyértelműen szexuális mozdulatokat téve, miközben hosszúkás nyalókákat szopogatnak bőszen. Semmilyen 18-as karika, de még csak 12-es sem… Pedig számomra ez már a softpornó kategória.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok prűd, és örömmel veszem azok munkáját, akik a gátlások lebontásán dolgoznak. Hiszek abban, hogy a szexet nem kell valami negatív, bűnös dologgal azonosítani. Sőt teljesen tévesnek tartom ezt a társítást, hogy “mocskos” dolog lenne az aktus, amiből pedig végülis az élet megfoganhat. Ez gyakorlatilag a teremtés manifesztált gyakorlata, és igenis a megfelelő megéléssel, körülmények között gyönyörű és izgalmas. Magam is igyekszem a férjemmel együtt tabu nélkül nevelni a lányai(nka)t – mozaikcsalád vagyunk -, szerintem kellőképp laza és szókimondó vagyok. Kijelentem, hogy igenis szeretem a szexet, ma például a könyvesboltban érdeklődve lapozgattam egy szexuális oktatókönyvet.
Az ilyen cikkekre szoktak érkezni a kommentek: „biztosan irigy vagy, mert nincs olyan tested”… De könyörgöm, kinek van OLYAN teste?? Nem állítom, hogy nem léteznek ilyen emberek, de valljuk be: nagyon kevesen vannak. Könnyű azt mondani, hogy nos, csak normálisan kell enni és mozogni kell. Mivel magam is ott vagyok heti háromszor a konditeremben, s közben nem csak az edzéstervemet, hanem a többieket is figyelem, állítom: a dolog NEM ennyire egyszerű. Egyébként pedig köszönöm szépen, elég jól vagyok – a BMI-m nem éri el a normál határát (vékony csontozatom révén a sovány legfelső határát súrolom), és felvehetek testhez álló ruhát.
No de mi bajom akkor ezekkel a videóklipekkel? Az, amit már fent leírtam – hogy egy teljesen torz képet ültet el annak a célcsoportnak, akik ezeknek a képsoroknak a rendszeres nézői. Értem én, hogy manapság így lehet felkelteni a figyelmet, és mindent csinos, hiányos öltözetben lévő modellnőkkel lehet eladni. Azt is tudom, hogy a képernyők világában erősen kitolódott az ingerküszöb, tehát a licit egyre erősebb a nézettség érdekében. S “mit ad Isten”, felháborító vagy sem, kedveljük vagy sem, a dolog beválik, s a pénz beszél…
Nem tehetünk mást, minthogy megtiltjuk, hogy ilyeneket nézzen a gyerek elmagyarázzuk csemetéinknek a miérteket, és a képernyőkkel, hirdetéssel nem megegyező valóságot. S közben próbáljuk azt remélni, hogy akadnak majd olyan fiúk is, akiknek a szülei ugyanígy tettek, s akik a vizuális ingeráradat mellett felismerik és keresik majd az emberi értékeket is.
Hasonló témáról olvashatsz ebben a cikkben: https://lelekolvaso.hu/2017/06/07/viszonyom-a-testemmel/
Amennyiben tetszett ez a cikk, kérlek oszd meg ⇓ a facebook-on,
hogy mások is olvashassák! Köszönöm 🙂
Lélekolvasó Párkapcsolati és Iránymutató Műhely 