Nem telt el úgy hét, nem mentem úgy sehová, hogy ne jutott volna eszembe: milyen lenne, ha szembejön velem. Ha “véletlenül” találkozunk. Bár nem hiszek a véletlenekben, de azért mégiscsak, tudat alatt reménykedtem benne, hogy egyszer szembesétál velem az utcán, úgy, hogy meg sem beszéljük. Hát persze, hogy nem beszéljük meg, hiszen évek óta nem láttam. Nem írok, és Ő sem válaszol. “Egy vágyott váratlan találkozó” A teljes bejegyzés megtekintése
Lélekolvasó Párkapcsolati és Iránymutató Műhely 