BOLDOGulj, Olvasósarok

Jobbnak látsz engem, mint én magamat?

Ma moziban voltam, és a Káosz karácsonyra c. filmben nagyon megragadott egy mondat:

Attól félek, hogy olyannak fogsz látni, mint én önmagamat.

Nagyon beszédes, tűpontos mondat ez az önbizalomhiányról. Félünk, hogy az emberek számára cseppet sem vagyunk jobbak, mint amit magunkról gondolunk.

Mindenkinél máshogy nyilvánul meg ez a tudatalatti félelem. Van, aki a közösségi oldalra tölt fel magáról rengeteg képet, és kívülről várja a megerősítést. (Két eleme is van ennek a játéknak: egyrészt várja és számolja a lájkokat, másrészt olyan fotót tesz fel, amin azért elfogadhatónak látja magát.) Van, aki féltékenykedik. Van, aki a párját kérdezgeti: “Szerinted híztam?” – és persze nem az igenlő válaszra vár, hanem olyan megerősítésre, amit saját magának nem tud megadni.

Párkapcsolatban nehéz meggyőzni az önbizalomhiányos felet egy olyan dologról, amit már jóideje nem hisz el magáról – de az is lehet, hogy sosem hitte el. A szerelemben a legtöbb ember azt várja, hogy párja a lehető legtöbb igényét kielégítse. Igaz ez az öbizalomhiányra is: “Kezelj Istenként/Istennőként, hogy olyannak láthassam magam, ahogy a tükörben nem tudom! A Te szemedben biztosan meglelem, amit önmagamba nézve nem sikerül. Szeretnék fürdőzni az elismerésedben, a szeretetedben!

Akinek épp nincs párja, de vágyik rá, az gyakran számol be ilyen gondolatokról a terápián: “Nem vagyok elég jó, hiszen éppen senki sem szerelmes belém. Legalábbis az nem, akit én is szeretni tudnék. Ha majd lesz mellettem valaki, akkor biztosan sokkal jobban fogom érezni MAGAM!

Van valami beszédes ebben a mondatban: Jól érzem magam.” Mintha azt is mondanánk vele együtt, hogy “Jól átérzem magamat, a saját önvalómat, az önnön szépségemet, azt, hogy milyen jó is vagyok valójában, hogy mi a jó bennem. De ehhez vajon tényleg kell egy másik ember? És mennyit tud nekünk segíteni abban, hogy kibéküljünk saját magunkkal? Létezik annyi bók, annyi elismerő szó és tekintet, ami meggyőz valakit, hogy jobb annál, mint amit saját magáról gondol?

Nyilván segíthet valaki, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, mint ahogy azt saját magunk egyedül elérnénk. Nem csak társ nyújthatja persze ezt a segítséget, hanem bármilyen más ember. De nem véletlen, hogy az emberek (és főleg a nők) többsége nehezen vagy esetlenül kezeli a bókokat. Persze, hogy zavarba jönnek tőle – hiszen Star Wars-os kifejezéssel élve “zavar keletkezik az erőben“: ellentmondásba kerül a belső gondolat, és a kívülről jövő információ. Persze, jól esik, de mégis, mintha azt mondaná valaki egy virágról, hogy kék, mi pedig meg vagyunk róla győződve, hogy piros. Kérdés, hogy hányszor kell a rózsáról azt állítani, hogy kék, mire elhisszük, hogy az nem piros? Lehet, hogy egy idő után megtanuljuk, hogy az kék, alkalmazkodunk hozzá, de a tudatalattink igenis tudni fogja az igazságot, pontosabban a mi belső igazságunkat.

Érdekes pszichológiai tény, hogy nem csak a másikról alakítunk ki egy belső képet magunkban, hogy milyen embernek látjuk őt (s ezt persze igencsak befolyásolja a saját személyiség-szemüvegünk, az, amit magunkról gondolunk, és egyúttal a világról). Hanem arról is képet alkotunk mi magunk, hogy véleményünk szerint a másik milyennek lát, láthat minket. Érdekes, hogy ez nem csak a tapasztalatunkból épül fel. Nem csupán abból, hogy a másik dicsér-e, vagy szid minket, hogy kedvesen néz-e ránk, vagy éppen morcosan. Az önmagunkról alkotott kép alapján készítünk el magunkról egy belső rajzot, és azt képletesen átnyújtjuk a másik embernek: “Nézd, ilyen vagyok, egyetértesz velem?” Az önbizalmat vágyó esetleg még hozzáteszi: “Mondd, hogy nem értesz vele egyet! Mondd, hogy csak rosszul rajzolok, de szebb és jobb vagyok ennél!

Mindezt bizonyítja, hogy nem csak a párunk, a szüleink, a barátaink, az ismerőseink esetében merül fel bennünk, hogy mit gondolnak rólunk. Nem… az alacsony önbizalmú ember az utca emberére is könnyedén ráragasztja, hogy az lenézi őt, vagy negatív dolgokat gondol róla. Elmentem egy helyes lány/srác mellett, és nem nézett rám? Na tessék, ronda vagyok! Leejtettem egy terméket a boltban? Biztos azt gondolják rólam, hogy milyen béna vagyok! Hangosat tüsszentettem a kiállításmegnyitón? Bizonyára mindenki helyteleníti, hogy betegen jöttem el (pedig semmi bajom – maximum saját magamra vagyok allergiás). S mi a valóság? A legtöbb esetben az utcán sétáló helyes pasinak/nőnek van párja, ezért nem nagyon figyeli az ellenkező neműeket, vagy éppen teljesen máshol járnak a gondolatai. A boltban senki sem tart bénának vagy senkit sem érdekel, hogy leejtettem-e valamit, hisz mindenki a saját életével van elfoglalva, vagy már vele is előfordult hasonló. Sőt, lehet, hogy megbújik valaki a sarokban, aki épp cukinak tartja, ahogy bénázok. A kiállításon senkit sem zavar, hogy tüsszentek, maximum ellenőrzi, hogy tényleg, ő hozott-e magával papírzsepit szükség esetére. Mi mégis felfestettük a falra a saját ördögünket.

Nyilván lehetséges, hogy valaki tényleg negatív véleménnyel van rólunk. Előfordul ilyen is – mint tudjuk, nem lehet mindenkinek tetszeni, még nem született olyan ember a Földre, akit mindenki szépnek, szimpatikusnak tartott volna, akiről mindenki jó véleménnyel van, és főleg olyan nem, aki tökéletes. De ha kellő önbecsüléssel rendelkezik valaki, és helyén tudja kezelni az ego-ját, akkor különösebben meg sem mozgatják ezek a degradáló vélemények. Maximum azt vizsgálja meg, hogy tanulhat-e belőle valamit, és van-e valamilyen hasznos üzenete ennek a kritizáló véleménynek. Az biztos, hogy ehhez már stabian jóban kell lennünk önmagunkkal.

Cikkem célja nem az, hogy elismételjük azt a frázist, miszerint az önbizalom belülről fakad, és hogy saját magunknak kell tennünk érte, mert a másik a legnagyobb igyekezete ellenére is nehezen tudja megadni azt, amit saját magunknak sem tudunk megadni. Ezt már sokszor, sok helyen olvashattuk.
De talán segíthet egy lépéssel közelebb jutni önmagunkhoz, a saját belső bizalmunkhoz, ha feltárjuk azt, hogy milyen mozgatórugók, belső gondolatok vannak a bizalmatlanság, az önbizalomhiány és az önbecsülés mögött. A filmben szereplő mondat biztosan az egyik közülük…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s