BOLDOGulj

A szerelem olyan, mint a drog

A szerelem ugyanolyan függőséget okozhat, mint az alkohol vagy a drog. Veszélyfaktor is van, hiszen a szerelemfüggő életét tönkreteheti a kialakult helyzet. Boldogságra nem lel, de elengedni sem képes szerelme tárgyát.

Biztosan Te is találkoztál már olyan párokkal, akik képtelenek egymástól elszakadni. Az, hogy ők egy “pár”, kissé erős kifejezés, hiszen gyakran változik, hogy épp együtt vannak-e vagy sem, továbbá hogy milyen formában teszik ezt. Megpróbálom bemutatni, hogy miként fest ez a jelenség, és hogy mi áll mögötte.

Az ilyen kapcsolatok jellemzője a ziláltság. Ez nem szimpla szerelmi párkapcsolat, ahol a dolgok a normális ütemben folydogálnak. Inkább tele van különféle nehezítő tényezőkkel, bökkenőkkel. Például valamelyikük házas. Vagy képtelen a hűségre – igaz, a szakításra is. Esetleg nem tudja eldönteni, hogy szereti-e a másikat, nem tudja kimondani sem azt, hogy veled, sem azt, hogy nélküled. Rengeteg verzió létezik.

Látszólag ők is vágynak normális kapcsolatra, a kettőből legalább az egyik fél azt vallja vagy érzi legbelül, hogy szeretne kiegyensúlyozott, szeretetteljes kapcsolatot. Helyette viszont benne ragad ebben a zűrös viszonyban. Pontosan úgy, ahogy az alkoholista is újra és újra megiszik egy pohárkával, hiába dönteni el, hogy mostantól leteszi az italt. Tudja, hogy káros, mégis csinálja.
Ezek a kapcsolatok hullámzóak, meghatározott stádiumaik vannak, amelyek körkörösen követik egymást:

1. Szerelem-szakasz
Az egész kapcsolatrendszer éltető eleme és forrása. Összejönnek, vagy újra egymásra találnak. Ilyenkor persze “minden jó, minden szép“. Az egyik fél ígérget, a másik pedig hisz neki. Az egyik tesz egy kedves gesztust, a másik pedig ebbe kapaszkodik. A reménybe, hogy most, ezúttal talán minden megváltozik. Főleg, a másik fél, persze. Ebben az állapotban nem számít a józan ész, jól esik azt kicsit félretenni, és elmerülni a szerelem tengerében. Egymásban, a szexualitásban, az ölelésben, esetleg néhány kedves szóban, beszélgetésben, a másik perzselő tekintetében. Abban, hogy van valaki. Ez legalább ismerős érzés. Nem kell egy idegennel randevúzni, elölről kezdeni, bemutatkozni. Mégis új, hiszen nemrég még külön voltak, szakítottak, veszekedek. Most pedig újra együtt. A kérdés csak az, hogy meddig? De ebben a stádiumban igyekeznek erre nem gondolni, előtérben marad inkább az életető remény. A csoda, hogy ezúttal másképpen lesz. Vagy az elv: carpe diem – élj a mának! Úgysem tudhatod, mi lesz holnap, mit hoz a jövő, legalább ma legyél boldog, ma tedd azt, amihez kedved van… Igen, ma lehet, hogy boldoggá tesz. Hogy jobb vele, mint nélküle. De ez nem tart sokáig.

2. Konfliktus-szakasz
Amikor újra kitör a botrány. Az egyik félnek elege lesz, ismét… és borít. Rájön, hogy hiába a kedves szavak, hiába az a pár mondat, néhány reménysugár, amibe kapaszkodott, nem változott semmi, ahogy eddig sem. Vagy feleszmél, hogy élhet a mának, de holnap is van nap, és ebből a kapcsolatból nem lesz semmi, ma sem és holnap sem, ennél többre vágyik, vagy többet érdemel. Veszekedés, kiosztás, “sohatöbbet“… Igen, ez fontos – valamelyikük, vagy mindketten elhatározzák a szakítást. Nem szimpla mosolyszünetet, hanem hogy itt most vége mindennek. Örökre. De ezúttal TÉNYLEG. Komolyan!
Hát hogyne…

A pár környezetében élők behúznak egy újabb strigulát a szakítós táblára. Ha ennyi fát ültettek volna, már erdő lenne.

Az egyikük dühös, és valóban elhiszi, hogy ez most véget ért. Legalábbis egy időre. Legbelül azonban mindketten megtanulták már, hogy a vonat minden alkalommal visszatolat, ahányszor csak kifut az állomásról, és fel lehet rá szállni újra. Hol előbb, hol később, a menetrend változik, de visszatér bizony. Tankolni – de erről majd később.

3. Kapcsolatfelvételi szakasz
Néhány sms, vagy facebook üzenet töri meg a korábbi csendet. Persze teljesen ártalmatlan. Óvatos, nem tolakodó. Csak barátkozó. Vagy nem… “Olyan kedves, és olyan jól hangzik… Amúgy sem érdekel már. Miért ne válaszolnék neki? Akár barátok is lehetünk. Ebben nincs semmi.” Hát persze… A kocka el van vetve, és innen csak idő kérdése egy újabb találkozás, amiből máris belecsúsznak első stádiumba. Minden újrakezdődik…

Az egész olyan, mint egy ördögi kör, ahonnan nagyon nehéz a kiszállás. Lehet, hogy a 2. szakaszban időről időre elhiszik: most tényleg vége, tényleg lezárták, kiszálltak, új életet kezdtek… De a függőség annyira erős, hogy még hosszú évek múlva is kísérthet újra.

Általában megvan a klasszikus szereposztása ezeknek a kapcsolatoknak. Van egy “jobb fej”, aki viseli a helyzetet, és van egy “kevésbé jó fej”, a problémaforrás. Ő az, akinél valami nincs rendben, aki valamiért nem tud dönteni. Nem tud lemondani a feleségéről, vagy a másik pasijáról. Vagy van valami elrettentő tényező számára, amiért nem tud teljes szívvel belesiklani a kapcsolatba. Nem szerelmes, de a szex jó, nem kell neki a másik eléggé, de azért élvezi a rajongását, a figyelmét.

Az ilyen kapcsolat folyamatos adrenalinbomba.

A korábban említett tankolás azt jelenti, hogy az 1. szakasz energiával tölt fel, és azért akkora a lökéshullám, mert előtte porzott a tank. Kiüresedett, kiéheztek rá, majd újra egymásnak esnek. Nincsenek unalmas hétköznapok, nincs “megint nem tetted a zoknit a szennyesbe”, vagy ha igen, akkor az is mámorító, hiszen a kis együttélési momentumok, a normális kapcsolatra hajazó motívumok nem tartanak sokáig, tehát kincsként őrzik őket.

Egy pillanatra olyan minden, mint egy megállított kép, ahol minden oké lenne, de aztán a hullámvasút robog tovább.

Ennek bizony öntudatlanul is függőjévé lehet válni. Sőt, nehéz váltani belőle egy átlagos kapcsolatra, ahol nincsenek meg ezek az erős, izgalmas érzelmi lökéshullámok. Olyan ez, mint a masszírozás vagy a csípős paprika: egyszerre nagyon jó, és egyszerre fájdalmas.

Miért tettem idézőjelbe, hogy van a kapcsolatban egy jobb fej, és egy kevésbé jó fej? Azért, mert ez a szereposztás csak látszólagos. Nem valószínű, hogy ha a másik megváltozna, “megjavulna”, akkor az egész kapcsolat tündérmesévé válna, s “boldogan éltek, míg meg nem haltak“. Ez a hullámzás annyira a kapcsolat részévé, lételemévé válik, hogy anélkül kiüresedne. Nagyon ritkán akad egy-egy olyan páros, aki ebből jól jön ki, és pozitív tartalommal tudja feltölteni az ilyen párkapcsolatot. Olyan is van, hogy váltakozik a kapcsolaton belül a felek pólusa. Az egyik próbál változni, a másik pedig kihasználja az alkalmat, és visszavág. Az egész egy játszma, amihez ketten kellenek, és együtt működtetik. Mindketten rabjai a másiknak és a kialakult helyzetnek. Lehet, hogy van egy “kevésbé jó fej”, de nem tudna ilyenné válni, ha a másik nem asszisztálna hozzá, nem engedné neki, és meghúzná a határait.

Kimászni egy ilyen kapcsolatból nagyon nehéz feladat. Tényleg befejezni, de nem csak úgy, ahogy a második szakaszban, hanem valóban véglegesen lezárni olyan kemény dió, mint örökre letenni az italt, vagy leszokni a drogról. Nagyon mély, őszinte elhatározás, sokk kell ahhoz, hogy valaki “le tudjon jönni az anyagról”, azaz a másikról. Hogy kitörjön a körforgásból, kijöjjön a bűvkörből. Hogy máshonnan nyerje az energiát, és találjon más erőforrásra.
Hogyan lehetséges?
Sokakat valamilyen külső hatás, nagy pofon ébreszt rá arra, hogy ez bizony így nem mehet tovább. Példának okáért: a “kevésbé jó fejnek” gyereke születik az asszonytól, akivel állítólag nem fekszik le már évek óta. Vagy éppen szerelmes lesz valaki másba, akiért csodák csodája, de elválik, vagy szakít.
Baleset, vagy betegség történik, és mikor a sors fejbe kólintja, akkor esik le neki a tantusz, hogy nem ilyen életre vágyik.
Lehet persze valamilyen belső elhatározás is, de a legtöbb esetben ugyanúgy segítségre van szükség a változtatáshoz, ahogy a szenvedélybetegek esetében. Tudatosan kell elvágni a szálakat, és kitörölni a berögzült hatásmechanizmusokat, valamint másban megtalálni az örömérzetet, az izgalmat.

Fontos, hogy mind a segítő szakember, mind pedig a kliens, a “szerelemfüggő” felismerje a helyzet komolyságát, és annak megfelelően kezeljék. Rá kell ébredni a függő helyzetre, megtalálni a gyökerét, hogy miért alakult ki ez az egészségtelen kapcsolatminta.

Íme néhány lehetőség a teljesség igénye nélkül:

  • Alacsony önértékelés, önbizalomhiány
  • Kapcsolati, házassági minta csorbulása (szülői, környezeti példák révén)
  • Saját korábbi kapcsolatok, házasságok kudarca
  • Nem találta meg a valódi helyét az életben, nem tudja megélni a kreativitását, vagy nem használja ki a képességeit
  • Generációs vagy karmikusnak mondott problémák.

Érdemes kitérni a magyar nyelv gyönyörű szimbolikájára, a párkapcsolat szóra. A pár jelképezi, hogy ketten vannak a kapcsolatban. A KAP-KAPCSOL szórészek bemutatják, hogy az kapcsol hozzá a másik emberhez, hogy kapok tőle valamit. Ezt várjuk a párunktól: adjon nekünk, hogy mi kaphassunk.
Még a szolgalelkű is kap valamit a társától a kapcsolatban: azt, hogy gondozhat, segíthet, alárendelheti magát (hiszen fölé, vagy mellé nem tudja).

A szerelemfüggő tehát olyan dologgal kerül függő viszonyba, amit az adott kapcsolatban kap meg, de nem egyértelműen. A nehezen megszerzett pedig úgy látszik, édesebb…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s