Művésznevén Soma Mamagésa, eredeti nevén Spitzer Gyöngyi senkit sem hagy hidegen. Van, aki imádja, és van, aki nem bírja el a szókimondását, lehengerlő stílusát. Egy biztos, ez a nő semmiképp sem hétköznapi, és végképp nem unalmas. A férjem szerint ő a nők „totemállata”, hiszen példakép a számukra, hogy felvállalja és elfogadja, sőt szereti önmagát. Ebből az alkalomból nagyinterjút készítettem vele, és fantasztikusan izgalmas kérdésekről beszélgettünk.
Lélekolvasó: Nagy dobásra készülsz, hamarosan elindítod a honlapjodat Új Egyensúly néven. Jelent már meg könyved ugyanilyen címmel (Új Egyensúly), amiben a férfi és a nő viszonyának izgalmas változását firtattad, valamint azt, hogy ideje nézőpontot váltanunk – a párkapcsolatainkban is. A könyved 2011-ben jött ki nyomdából, hogy látod, változtak öt év alatt a párkapcsolatok?
Soma Mamagésa: Igen, van változás, nyílás tapasztalható. Nagyon érdekes, ha megnézzük az eladott könyvtípusok listáját. Első helyen szerepelnek a mesekönyvek, a második dobogós helyet foglalják el a szakácskönyvek, és az önismereti könyvek a harmadik legnépszerűbbek a piacon. Úgy tűnik, a férfiak is kezdenek kinyílni. A minap három órát beszélgettem Bedő Imrével (a Férfiak Klubjának alapítója, facebook oldalának 131 ezer követője van – a szerk.) arról, hogy miként lehet elérni a férfiakat? Rengeteg nőt foglalkoztat ez a kérdés. Fontos dolgokat mondott, miszerint a férfi nyelvezete más, mint a nőé, máshogy kell megszólítani. A spirituális terület (például kurzusok, könyvek, stb.) elnőiesedettek, nyelvezet szempontjából is. Más csomagolás kellene a férfiaknak – a harcos énüket érdemes megszólítani. Lesz egy őszi rendezvénysorozatom, nagyon izgalmasnak ígérkezik. Négy elemből fog állni: férfi, nő, gyermek és Isten. A férfi terület egyik előadója Hadas Miklós lesz, a Férfiasság kódjai című könyv írója, itt máris saját teret kapnak a férfiak is.
A honlapod egy gender-tudatos oldal lesz, amelynek egyik fontos eleme, hogy a férfi és a női szerepekkel foglalkozik. Mit gondolsz, miért ijesztő sokak számára a „gender” szó, és maga a feminizmus, a női egyenjogúság?
Nem kommunikáljuk gendernek és feministának az induló honlapot, mert a célközönségem az önismeretre nyitott, igényesebb nép, a köz-közönség. Életfogytig és azután is tanulunk, amíg emberi testben vagyunk. Ki előrébb, ki hátrébb tart ebben a folyamatban és csak most ébredezik. A célcsoportom az érzékeny gondolkodó, de már azért ébredező, nem a másikra mutogató ember, aki hajlandó önismereti munkát végezni. Kevés idegen szóval, közérthető és nem intellektualizáló módon szeretnénk kommunikálni.
Az intellektuálisabb köröket jellemzi egyfajta modorosság, sznobizmus, ami nem engedi a lényeg meglátását. Mi ehelyett sok értéket szeretnénk beemelni, amit az olvasó esetleg máshonnan nem kaphat meg. Jellemző lesz a közvetlen stílus, a személyes hangvétel, az őszinteség, de semmiképp nem lesz távolságtartó és megmondó, vagy mesteri. Az élet ismeretei, a bölcsesség terén nem hiszek a mesterekben. Inkább abban, hogy
vannak olyan lámpások, akik mellett a benned lévő izzók kigyulladnak.
Utat kínáló, gyakorlatias, praktikus, lehozható információkat szeretnénk kínálni, és megtalálni azt, ami valóban segíteni tud az embereknek. Ebből van kevés manapság.
A honlapod alcíme „A lélek lúgosítása”. Valahogy már a kifejezés is pezsegtető, mesélj erről!
A site alapvető kérdései lesznek a férfi-női szerepek, beszélgetni arról, hogy hol van a helyünk, mi változott a nemi szerepek területén és mi az, ami megmaradt. Erősítjük a jobb agyféltekei minőséget. A Földön jelenleg egyensúlytalanság uralkodik – eltolódtunk a bal agyfélteke felé, ennek megfelelője a férfias, savas kémhatás. Nem véletlen, hogy évek óta mindenki lúgosít (ez egyezik meg a női minőséggel). Minden ordít a jobb agyféltekéért! Éppen ezért szeretnénk a honlapon kialakítani kreatív blogot is, és egyáltalán: inspirálni a kreativitás fejlesztését. Csak egy példa: az egyik táboromban volt egy nő, megmutatta nekem az sms-naplóját, fantasztikusan izgalmas! Közzéteszünk egy ilyen üzenet-sorozatot, és játszatjuk az embereket: írjátok le, rajzoljátok le a szereplőket. Mint egy sorozatban, de megállítjuk a játszmákkal teli sztorit, és megnézzük, melyik felé fordul a férfi, és melyik felé a nő? Mindig az életteli helyzetekből lehet a legtöbbet tanulni. Ilyesmikkel játszatjuk a kreativitást, az intuitív gondolkodást, és segítjük az önismeretet, hiszen ha egy sztoriba kell bekapcsolódni, akkor mindenki saját magát írja bele. Lesz egy al-brand is életmód light néven, itt egyéni személyes trükkök, méregtelenítők, lekvárok, unikális, egyéni dolgok, hétköznapi emberek számára elérhető és megvalósítható ötletek kapnak majd teret. Alapvetően a 7 fő energiaközpont (csakra) minősége fog megjelenni az oldalon, de a jellemző a nemek megújult kapcsolati és szerepmintáinak felismerése, és az életbe való integrálni tudása. No és amit úgy hívunk köznyelven, hogy „lelkizés.”
Amikor gender-kérdésekről beszélgetünk, meg szoktam említeni, hogy a nőknek is szerepe van abban, hogy kialakult a patriarchális társadalom és szemléletmód, ahol a nőknek harcolniuk kell az egyenjogúságért. Mit gondolsz erről? Mennyire erős jelenleg a patriarchális szemlélet és hol tart most az egyenjogúság kérdése?
Az emberiség fejlődése során már volt matriarchális társadalmi forma is, ennek az ellentétjét is meg kellett élni. A patriarchális szemléletnek a vallás a komoly megalapozója, a keresztény szemlélet szerint a nő a bűnbevivő, és a szellemi első teremtett lény a férfi. Neki a nő csak mellékbordája, noha ezt sokféleképp lehet értelmezni. Úgy is felfoghatjuk, hogy Isten a férfit porból teremtette, de a nőt már emberből, ami magasabb szint. A már említett őszi rendezvénysorozatban részt vesz Dr. Perintfalvi Rita feminista teológusnő is, azzal foglalkozik majd, hogy Jézus miért, miben volt feminista – mert az volt! Sokáig úgy tartották, hogy a nőben nem lakik lélek, s nem való másra, mint arra, hogy férfit szüljön, továbbá csak a férfiban van meg a szellemi minőség, ezzel szemben a nők sok helyen és sokáig még templomba sem járhattak. Óriási a nők elmaradása, vegyünk pár példát: alacsonyabb a fizetésük,egy kisgyerekes anyának sokkal nehezebb elhelyezkedni, munkába állni, mint egy apának, nem tölthetnek be papi tisztséget, a hazai politikai életben pedig mindössze 9%-os arányban vesznek részt. Annak ellenére, hogy bizonyítottan sokkal jobban működnek az olyan társadalmak, ahol a nők is képviseltetik magukat, és ahol empatikusabban, holisztikusabban oldják meg a társadalmi kérdéseket. Ezekben a nők jobbak, és olyan kincsesbánya rejlik bennük, amit a társadalom érdekében használni kell.
Szerinted hogy jutottunk idáig, az elférfiasodott társadalmi beállítottságig?
Hatalmas erők törvényszerűségében vagyunk, a tudatosság függvénye, hogy mennyi szabad akarattal rendelkezünk. Még nem vagyunk letisztulva, sok még bennünk a seb, a fájdalom, a generációkból, családokon át hozott blokkok, minták, nem beszélve az előző életekből fakadó élményekről. Ehhez jönnek még a háborított szülésből és a csecsemőkorból fakadó nehézségek. A közös kollektív tudatalattiban, morfogenetikus mezőben sok a negatív hitrendszer, emiatt az emberiség jelentős százaléka úgymond nem a saját életét éli, és addig, amíg ezek nem tisztulnak, pici a szabad akarat, amivel rendelkezünk. A kollektív társadalom kirekesztette az indivídum, a szabad akarat lehetőségét. De már elkezdődött az individualizáció, igaz kamaszos, gyermeteg módon. Elkülönülünk egymástól, pedig vágyunk az egységre, az elfogadásra, a kapcsolódásra és az ítélkezés-mentességre, csak helyette dacolunk. 2000 év telt patriarchális beállítottságban, de ennek így kellett lennie, részben közös felelősségünk, hogy így alakult, de vannak folyamatok, amiken végig kell menni bizonyos törvényszerűségek alapján. Be kell vallanom, én nem hiszek abban, hogy bármely pillanatban megváltoztathatod a sorsodat. Azt nem, de az ahhoz való hozzáállásodat igen!
Mondanál egy példát arra, amikor sikerült a hozzáállásoddal emelni egy élethelyzetet?
Nemrég vettem részt az Everness Fesztiválon. A koncertünkhöz délután 1 órától volt tervben egy háromnegyed órás beálló próba. Látjuk 1 óra előtt tíz perccel, hogy a híres Tribali zenekar felmegy beállni előttünk. Egy ilyen beálló próbát úgy kell elképzelni, hogy minden hangszert egyenként bemikrofonoznak, megnézik, ki mit hall befelé és kifelé, majd az egészet kipróbálják együtt is, hogy hogyan szól, s ezt legalább két számmal végigcsinálják. Egy ilyen nagyzenekarnál ez legalább másfél óra. Nagyon fáradt voltam, akkor ért véget a 3 órás workshopom ott a fesztiválon. Ennek ellenére a rendező odaszólt nekem: „Ne menjetek sehová, mindjárt ti jöttök!” Érzed, mennyire volt ez reális… Felmentek a színpadra a mi időnkben, és nem elnézést kértek ezért, hanem közölték, hogy ne is menjünk sehova, mert „mindjárt” mi jövünk. Tudtam, hogy ez a mindjárt kb. másfél óra lesz, úgyhogy jobb lett volna azt mondani, hogy gyertek vissza egy óra múlva, addig egyetek-igyatok, ússzatok, bármi. Úgy döntöttem, bosszankodás helyett inkább elmegyek úszni egyet, és lenyugtatom magam, helyre teszem magamban ezt a konfliktust, mert tudtam volna szólni… De ha leordítanék mindenkit a színpadról, az sok energia, és rossz szájízt hagy maga után, tehát kevés nyeresége lenne. A szabad akaratunk annyiban merül ki, hogy nem mérgelődünk, hanem kihasználjuk a helyzetet valami jó dologra, ragaszkodás és akarás helyett.
Érezd jól magad abban, ami van. Ennyi a szabad akaratunk. De ez is óriási dolog!
Van erről egy tanmese: Két ember él ugyanazon a kis szigeten halászként. Mindketten szerény hajlékban laknak, gyerekekkel és feleséggel. Az egyikük úgy látja a helyzetét, hogy „micsoda nyomorúságos élet ez, sós a tenger, kimarja a bőrömet, viskóban élek, ennyi jut nekem, ez az élet”. A másik viszont azt érzékeli: „áldást kaptam a teremtőtől, a tengeren élhetek, ahová annyi ember vágyik, ringat a víz minden nap, csillog rajta a fény, a világ legegészségesebb ételét ehetem, a halból mindig van, szerető család vesz körül, hát mi kellhetne még?”
Az emberek tetemes többsége, 80%-uk sokkal jobban érezhetné magát, de ahelyett problémákat gyártunk. Kemény önismereti munka rájönni és megfejteni, hogy valódi problémád van vagy gyártott? Lépésről lépésre lehet ebben haladni és erre meg kellene tanítani az embereket.
Egyre többet hangsúlyozod a jobb agyféltekés „gondolkodás” fontosságát, ugye? (Azért teszem idézőjelbe, mert a gond-olkodás szó alatt rejlő jelentés inkább a bal agyfélteke jellemzője, a jobb agyféltekével inkább áramlunk, megérzünk.)
A kreativitáson van a hangsúly, annak megélésével kerülsz a flow-ba, felhozod vele a benned élő gyermeket. Jézus azt mondja: “ahhoz, hogy a mennyek országába menjünk, olyanná kell válunk, mint a gyerekek“, miszerint visszakerülsz oda, hogy nem ítélkezel és rácsodálkozol mindenre, nyitott vagy és képes vagy játékosan fölfedezni az életet. Nem megítélsz, hanem felfedezel. Képes vagy az önfeledtségre. Az új kurzusaim neve: „játszás- önfeledtség – kreativitás”, azaz JÖK – a kreatív tevékenységeket ugyanúgy be kellene vinni az életünkbe, mint a sportolást. Olyan dolgokat keressünk, ami intuíciót fejleszt. Zene, tánc, a szó szerinti játszás, milliónyi lehetőség van…
Mennyire érzed jelenleg bal agyféltekésnek a világot? Mi a véleményed a materializmusról?
Tegnap a fiam beavatott pár dologba, két órán át nézelődtünk az interneten. Keress rá az „asian work” kulcsszavakra – szívfacsaró borzalom azt látni, hogy milliárdnyi ember születik meg arra, hogy ember-robotként létezzen! Mint egy lélekturista, aki csak azért jön, hogy megtapasztaljon valamit a földből. Ez a Maslow-féle szükségletpiramis legalja. Ilyenkor arra gondolok, hogy vannak, akik tényleg azt gondolják, hogy a világ annyi, amit látunk belőle, ez számomra elképesztő! Persze ne ítéljük el azt, aki itt tart. Csak közben léteznek olyan emberek, akik manifesztálnak, levitálnak, vagy le tudják állítani a légzésüket egy időre. Tehát a tudat olyan szintjén vannak, hogy még az alapvető szükségleteiket is kikapcsolják, mégsem dicsekszenek vele, hogy hol tartanak. Szóval óriási különbség van lelki és szellemi fejlettség terén ember és ember között. (Nyilván testi szinten is, de ha nem a patológiás esetekre gondolok, akkor ott nem látom ezt a nagy különbséget.) Szerintem aki úgy tartja, hogy annyi a világ, ami a szem számára látható csak, az egyszerűen még alszik. Nem jó, vagy rossz dolog ez, de én örülök, hogy nem itt tartok, és hogy megtapasztaltam már jó néhányszor a szem számára nem láthatót is.
Hiszen minden a láthatatlanból indul, csak itt a láthatóban csapódik le. Ha változást akarok, a láthatatlannál kell elkezdenem!
A túlsúly is ilyen: a belső mintázatnak kell megváltoznia. Ideiglenesen le lehet fogyni, de ha nincs belső változás, akkor a testsúly visszarendeződik. A statisztikák szerint a lefogyasztott emberek 85-90%-a visszahízik, a lottónyertesek nagy része pedig ugyanolyan, vagy még rosszabb anyagi helyzetbe kerül. Tehát ha magasabb síkon nem változik valami, akkor ugyanúgy visszarendeződik az életünk. A bőséget is el kell tudni fogadni!
Egyre inkább megéled a kreativitásodat, például az éneklésben, ahol szinte tapintható a belőled áradó energia. Sokan viszont arról panaszkodnak, hogy nem találják, mi az a jobb agyféltekés tevékenység, amiben jók és amit élveznek. Mit javasolsz a számukra?
Megkértem az asszisztensemet, Editet, hogy kezdjen el összegyűjteni kreativitással foglalkozó oldalakat. Annyiféle kézműveskedés, rengeteg tánctípus létezik, vagy vannak például hangfürdő csoportok, ahol amatőrök, nem zenészek és nem énekesek gyűlnek össze, egymásra rezonálnak és hangokat adnak ki, gyakorlatilag együtt improvizálnak, hoznak létre pillanatról pillanatra zenét. Ezek mind nagyon izgalmasak. Az improvizáció attól jó, hogy nem lenyomjuk egymást, hanem ki tudja mi jön, és arra reagálunk. Találd meg, hogy mi az, ami izgat! Csoportos dolog, vagy egyéni? Olyan, amiben a testedet használod? Vagy a hangodat? A szellemedet? Az önkifejezés érdekel, vagy az önismeret, például a pszichodráma? Lődd be, hogy mi az, ami vonz ezek alapján! Nem kell ehhez tehetség, csak vonzalom. Ha nem jön be elsőre, próbálgasd tovább. Több jóga irányzatot próbáltam ki, mire megtaláltam az astangát. Éreztem, hogy hív a jóga, de időbe telt eddig eljutni, azt pedig érezzük, hogy mi az, ami nem a miénk. Fontos, hogy érezd jól magad abban, amit csinálsz, vigyen el, ragadjon meg, és tudd benne levezetni a benned lévő feszültségeket. Az alváshoz fontos lenne, hogy ne bal agyféltekés dolgokat csináljunk a lefekvés előtti órákban, hanem például mandalát rajzoljunk, vagy menjünk el esti sétára, kocogásra, vagy más lelazító, feltöltő, álomba beszippantó tevékenységet. Emiatt is fontos, hogy a számítógép ne a hálószobában legyen, vagy ha ez nem megoldható, akkor legalább válasszuk le egy paravánnal az ágytól.
Mostanában egyre több a depressziós ember Magyarországon, rengeteg nehéz sorsú, elmagányosodott ember van. (Tegyük hozzá, hogy mindemellett van egy felfelé ívelő tendencia is azok körében, akik foglalkoznak a lelkükkel és tudatosan szeretnének változtatni!) Te magad is sok döbbenetes sorsú emberrel találkoztál a munkád, segítő tevékenységed során. Mi a meglátásod, mi lehet ellenszere a depressziónak?
Múlt héten találkoztam a profi médiás tévés barátommal, ő mesélte az új híreket: már nem 4,5 órát tévéznek átlagosan a magyarok, mint korábban, hanem 5,15 órát. Ez azt jelenti, hogy már reggeli közben a televíziót bámulják, de legalábbis be van kapcsolva, míg készülődnek. A tévénézéssel az emberek homokba dugják fejüket, és a „nem látok-nem hallok” illúziójában ragadnak, vagy abban tartják magukat, pedig mi mindent lehetne csinálni ennyi idő alatt – öt óra alatt egy nap? Rajtunk múlik, hogy mit engedünk be az életünkbe. No de mi is a depresszió? Hétköznapi módon megfogalmazva: borúlátás, enerváltság, kilátástalanság. Ez egy jelzés, hogy el kell kezdeni kapcsolatba lépni a lélekkel. Mit tehet önmagáért az ember? Reggel előbbre húzza az órát, és hagy magának negyed órát az ágyban az álmai és az első, tiszta gondolatai megfigyelésére. Freud szerint az álom luxuslejáró a tudatalattiba, ezt bárki kihasználhatja. A mozgást mindenkinek javasolnám, mivel endorfint termel – el vannak tespedve az emberek, és ezzel elernyed a lelkük is. Minden nap muszáj lenne mozogni, de nem kell túldimenzionálni, mindegy, mi az a mozgásforma, csak mozduljunk meg és ki. Ezen túl ki vagyunk éhezve az emberi kapcsolódásra. Mit jelent ez? Szalonnasütést a szomszédokkal, barátokkal, kártyázást, kirándulást, közös tollasozást, biciklitúrákat, társasjátékozást, nevetést – ami az élet! Ez mind nem kerül pénzbe. A tévéműsorok bámulása még senkit sem húzott ki a depresszióból. A kreativitás fejlesztését sem véletlenül hangsúlyozom, ugyanis segít a rossz hangulaton, a múltból behoz a jelenbe. Az átlagemberek reakciója a kifele hárítás, mástól várják a megoldásokat, a külvilágra mutogatnak, és skandálják, hogy rossz a világ – holott önmaguknak teremtik a negatív világot. S hogy én mit tehetek magamért? Azt, hogy megbecsülöm, értékelem az életet, és élek azzal, amit adhat, és ezt mielőbb elkezdem. Mondjuk ma.
Te a hétköznapjaidban mit teszel a lelki békédért, hogyan jutsz energiához?
Az életem egyik nagy luxusa, hogy 95%-ban addig alhatok, amíg nekem jól esik, s ezzel együtt kihasználom az ébredés pillanatait. Mert olyankor, mielőtt kijövünk az álomból, van egy finom átmenet – próbálom elcsípni az álmokat, mert olyanok, mint a halász számára a halacska, jó fogás, de ha kicsusszan a markunkból, már egy pillanat alatt eltűnik. Ezért igyekszem megragadni az utolsó álommorzsákat, s ha már mind megvan, akkor ráhangolódok a jelentésükre. Sőt lefekvéskor beteszem a programot, hogy min gondolkodom éppen, mi az, ami foglalkoztat, miben kérek útmutatást, és az erre jövő válaszokat próbálom reggel lehalászni. Az sem mindegy, hogy mivel indítjuk a napot. Nagyon fontos, hogy milyen minőségű a víz, amit magunkba teszünk. Ha nem tudok elmenni forrásvízért (évek óta azt hordjuk a közelből), akkor egy nanotechnológiás készülék segítségével tisztítom, „átrezgetem” a vizet. Van olyan, hogy ezután hidegen sajtolt olajakkal kezdek, mint a lenmagolaj, mákolaj, máriatövismag olaj. De most éppen rózsavizet iszom pár korttyal, tudatosítva azt, hogy mennyi információ van abban a pár csepp rózsa párlatban, ami benne van abban a forrásvízben. Ezek segítenek energetizálni a szervezetet. Ezután jön a reggeli jóga. Az 5 tibeti gyakorlattal kezdek, ami több ezer éve az örök fiatalság titka, öt ászanából áll. Negyed óra mindössze és összekapja a testünket, a középpontunkba kerülünk általa. A férjemet három évig tartott, mire rábeszéltem ezek gyakorlására, de most már nagyon hálás érte. Ezután pedig astanga jógázom, amit a szemtorna, hüvelytorna, és néhány légzőgyakorlat zár le. Emellett szinte minden nap elviszem a kutyámat (másfél éves újfundlandi) magammal együtt kocogni a mellettünk levő mezőre.
Több évtizednyi házasságot tudhatsz magad mögött a férjeddel. Eddig zuhanórepülésben volt a házasság intézménye az 50%-os válási aránnyal, valamint a csökkenő házassági kedvvel, de úgy tűnik, most javulnak a statisztikák, valamivel több házasság köttetik. Mi a véleményed, van különbség együttélés és házasság között?
Óriási különbség van! Régen csacsi fejjel én is házasságellenes voltam, és azt gondoltam róla, hogy az csak egy papír, ráadásul igencsak benyomorító, nyomasztó intézmény. Nem így van. A házasság arról szól, hogy felvállalod az elköteleződést, és ez más minőséget ad a kapcsolatnak, ha mindezt földiek és égiek előtt is kimondod. Ezzel azt képviseled, hogy lehet, hogy lesz jobb, vagy okosabb ember, de én mellette állok ki, mellette köteleződöm el. Bert Hellingerrel értek egyet ebben a kérdésben, aki azt mondja: a párkapcsolat egy ponton túl házasság nélkül egymás sértegetése. Ez az időtartam van, akinél egy év, és van akinél nyolc vagy akárhány, de összességében azt jelzi, hogy nem teszem le a voksomat amellett az ember mellett, akivel párkapcsolatban vagyok. Ezen túl már mindegy, hogy hivatali házasságot szerveznek, vagy saját házassági-esküvői rituálét tartanak. A mi esküvőnkön volt egy papnő, de volt hivatalos része is. Az előtt 7,5 évig éltünk együtt, és a házasság után kb. másfél évig éreztem a szintlépést. Utána is, csak akkorra már megszoktam.
Nem titkoltad a könyveid lapjain, hogy a férjed és Te nem a klasszikus házasságmodellt éltétek, ami a hűséget illeti (noha ez a fogalom mindenkinek mást jelent). Mi a mai nézőpontod a hűségről, valamint a házassági hűségről?
Egyfajta hűségben hiszek, az önmagunk iránti hűségben, minden igaz hűség csak ebből eredhet. Ha ez nem így van, akkor az elfojtás, megfelelni akarás vagy hazugság, legfőképp magunknak. És erre a hűségre meg lehet érni! Van, aki erőből teszi, így marad hűséges, én magam a megértem rá-típusba tartozom. Ebben nincs félelem az elhagyatástól, a büntetéstől, nem kell másnak lennem, mint amilyen vagyok, nincs bennem megfelelni akarás, hanem egyszerűen már nem érdekelnek mások, már kipörgött belőlem, hogy kifelé érdeklődjek. Naturálisan úgy is mondhatnám, hogy „addig tosztam, míg megváltoztam”. Igen, így kimondom. A méhtisztító szertartásaim nagyon sokat tettek hozzá ahhoz, hogy így legyen. Több tucat férfit engedtem el a méhtisztító szertartások és meditációk alatt, de egyenként mindet végigvenni, kezelni a feljövő emlékképeket, s annak tükrében meglátni magamat… Ez nem kis munka volt. Éretlen, önbizalomhiányos, szeretetkoldus kislány voltam, ez volt a kiindulópont. Ehhez képest kölcsönösen 100%-os hűségben élünk évek óta. Nekem több szerelmem, kalandom volt a házasságunk alatt, a férjemnek csupán egyetlenegy, de az szerelem volt.
Hogy élte túl a házasságotok ezeket a viharokat?
Hellinger ismertette a kiegyenlítődés törvényét és bemutatta, hogy a párkapcsolat akkor működik jól, ha az egyik jót ad, s a másik még több jót ad vissza. Ez emelkedést hoz. De ha az egyik fájdalmat ad, akkor a másiknak vissza kell adnia a fájdalomból, de okosan: kevesebbet, mint amit kapott. Ha nem adja vissza, akkor adós marad, ha viszont ugyanannyit, vagy többet ad vissza, akkor tönkremegy a kapcsolat. Szóval ha kevesebbet ad vissza, akkor megvan a kiegyenlítődés, mert egy idő után elfogynak a negatív energiák. Nálunk több futó kaland és szerelem-illúzió után még én akartam válni, a férjemnek pedig majd megszakadt a szíve, hogy elenged. Erre mi történt? Miután nagy nehezen elengedett, ő lett az, aki komolyan szerelmes lett, ráadásul egy 26 évvel fiatalabb lányba. Fordult ám a kocka! Öt hónapja tartott már az a szerelem, nekem nagyon nehéz volt ezt megélni, és futás közben egyszer csak lerogytam a lelki fájdalomtól a mezőn a földre, de éreztem, hogy még kevés ez az öt hónap az említett kiegyenlítődéshez. Két év után éreztem azt, hogy ez már megtörtént, mármint a kiegyenlítődés, ami nélkül nem is maradt volna meg a kapcsolatunk. Ennyi idő után mondtam a férjemnek, hogy akkor most döntsön. A lánnyal egyszer találkoztam ez idő alatt, és megköszöntem neki, hogy általa egyensúlyba kerülhet a kapcsolatunk.
Miért megy tönkre a kapcsolat, ha nincs meg a kiegyenlítődés?
Az a poén, hogy egy idő után a fájdalomadó száll ki a kapcsolatból, ha ez nincs meg, nem bírja el azt, hogy nem kap vissza semmit! Mondok egy példát. Van egy idősebb zenész barátom, négy gyerekük van, patriarchális kapcsolatban éltek, a feleség háztartásbeliként otthon volt, ő pedig rendszeresen csalta a feleségét. Egyszer megkérdeztem a nőt, hogy hogyan bírja ezt? A nő azt mondta, hogy ez az asszonysors, az anyukám is így élt, a nőnek tűrnie és viselnie kell. Még a távirat korszakában a pasi megtett olyanokat, hogy megbeszélték, vasárnap van vége a turnénak, utána este érkezik. Nem üzent, nem táviratozott semmit, hanem egyszerűen vasárnap helyett csak három nappal később, szerdán ment haza. Megvonta a vállát, hogy elhúzódott a turné. A feleség meg szorgoskodott a férje kedvenc levesével vasárnap, aztán persze szerdán is. Talán mondanom se kell, de nem levessel kell várni ilyenkor a férjet, hanem legalább normálisan elmondani neki, hogy “Vártalak vasárnap, akkor volt leves. Most pedig nincs. És ma légy szíves ne is aludj mellettem, mert előbb fel kell dolgoznom, hogy újra becsaptál“. De ez a nő nem adott vissza semmit a fájdalomból, nem lépett semmit, csak tűrt. Miért? Mert abban a téves hitrendszerben élt, hogy egy asszonynak tűrni, viselni kell szótlanul. Ez is egy játszma. Ezek után a férfi mégis otthagyta az asszonyt. Az egyik fiúk pár éve mondta nekem, hogy nem is bocsájtotta meg az apjának, hogy az elhagyta az anyját.
Sok ember a válás után nehéz anyagi helyzetbe kerül. Vélhetően ennek nem csak gyakorlati okai vannak, a válás az önértékelést is sújtó csalódás. Az anyagi helyzetünk és az önértékelésünk között valóban szoros összefüggés van? Egyetértesz ezzel?
Ez is lehet nézőpont kérdése is. Az anyagi helyzetünk és az önértékelésünk közötti összefüggés megélése is lehet hitrendszer. A mai világ nagyon azt tanítja, hogy ha van pénzed, értékesebb vagy. De egyre több fiatalon látom, hogy ebbe nem kívánnak beszállni. De az is igaz, hogy ha úgy értékeled magad, hogy neked a pénz és az egyéb jó jár, kijár, megérdemled, akkor bőség fog áramolni az életedbe anyagi téren is, hiszen elhiszed magadban, hogy megengedheted magadnak a jó életet. A sérült gyermeki én az, aki nem hiszi el, hogy megérdemli a gazdagságot, sőt, adott esetben már az anya és apa szeretetét sem. Ez is egy kondicionálás, sok minden a megszokásból ered, de ebből is ki kell tudni lépni. Érdemes elolvasni A szokás hatalma című könyvet, amiből kiderül, hogy életünk tetemes százalékában csupán a szokás irányít minket. Nagyon izgalmas lehetőségek várnak minket, ha kilépünk a magunk által kialakított és bezárt, sokszor működésképtelen szokáskörből! A bőség áramoltatásához is el- és befogadás szükséges, valamint korábbi, berögzült dolgok és minták elengedése. Ez személyesen is tapasztaltam, tapasztalom.
***
Lélekolvasó Párkapcsolati és Iránymutató Műhely 
1 című bejegyzés “Nagyinterjú Soma Mamagésával” gondolatot, hozzászólást tartalmaz