Lehet, hogy lelki okok miatt nem tudsz lefogyni?

Sok olyan esettel találkoztam, hogy valaki tényleg igyekezett tenni a fogyásért, de sajnos nem kísérte siker a vállalkozásait. Lehetséges, hogy lelki tényezők állnak a háttérben? Igen! Van, hogy először belülről kell rendet tenni…

Életvezetési tanácsadóként dolgozom, de mivel egészségnevelő is vagyok, gyakran keresnek meg olyan kliensek, akik nem tudják, hogyan érhetnék el a kívánt alakot, miként szabadulhatnának meg a pluszkilóktól. Na nem annyira táplálkozási témában tanácstalanok (bár az is megesik). Hanem akad egy gátló tényező, mégpedig az akaraterő.

Igen ám, de honnan legyen kellő elszántságuk, motivációjuk? Ez az, amit megkérdeznek tőlem.

Gyakori a jójó-effektus, a kisebb-nagyobb súlyingadozás is az esetükben aszerint, hogy éppen mennyi elszántsággal rendelkeznek. Rettentően zavarja őket az, amit a tükörben látnak, de maga a probléma ténye sem elegendő ahhoz, hogy változtatni tudjanak az életmódjukon.

“Tudom mit kellene tennem, de mégsem teszem, csak eszem…”

No persze könnyen mondhatjuk, hogy “nem akarják eléggé”, de ez rajtuk nem segít, hiszen éppen eléggé el vannak keseredve, hogy így áll a helyzet. A negatív attitűd pedig nemhogy lendületet, hanem béklyót jelent a változás felé vezető úton. Rossz kedvük ponthogy a nem kívánatos megoldás felé vezeti őket: a hűtőhöz és a spájzhoz. Ördögi kör, nemdebár?

Mit tehetünk?

Szakemberként azt tapasztalom, hogy az ilyen esetekben a gátló lelki tényező úgy viselkedik, mint a csontváz a szekrényben. Elsőre nem látszik, hogy ott van, de rettenetesen zavaró…

Lelki szinten tehát ezt a csontvázat kell megkeresni, és rendet tenni abban a bizonyos szekrényben. Hogy érthetőbb legyen, hoztam nektek néhány esetet a klientúrámból.*

Angélának szinte csak a fogyás körül forogtak a gondolatai, pedig lett volna más megoldandó feladata is az életében. A munkahelyét nem szerette, és szomorú arccal járt be a kiabálós főnökéhez. Ráadásul magányos volt: vágyott volna párkapcsolatra, és elkeserítette, hogy csak az üres lakás várja otthon, amikor hazaér. De ezt is a súlya számlájára fogta – meggyőződése volt, hogy a pluszkilók miatt nem talál társat. 15 kilótól szeretett volna megszabadulni, de ha lement belőle 6-7 vagy akár több is, akkor rendszeresen történt egy olyan életesemény, amely felborította a diétát. Hol az édesanyját kellett ápolnia, így nem volt ereje még magára is figyelni, hol lelkileg került annyira maga alá, hogy képtelen volt még a főzésre is figyelni. A terápia során először hallani sem akart arról, hogy másról is beszélgessünk, mint a fogyásról. Szerinte még a munkahelyváltás is lehetetlen volt ilyen külsővel, szégyellt volna elmenni egy állásinterjúra (jelenlegi munkahelyére ismerősök révén került). Idővel aztán engedett, és beszélgettünk a családjáról. Anyja kedves, de puhakezű hölgy volt, aki nemigen merte érvényesíteni az akaratát. Nem úgy az édesapja, aki törekedett a családuralomra, és igyekezett mindent kontroll alatt tartani. Angélára mindig is odafigyelt, hogy mit eszik, mivel nem volt olyan csontos alkat, mint a húga, Diána. Így volt lehetősége kitanulni apja mellett, hogy milyen az ajánlott étkezés. Az apa nem egyszer megkérdezte Angélát: “Ugye, nem vettél édességet az iskolabüfében?”. A lány igyekezett betartani a szigorú szabályokat, és ezzel tartotta is a súlyát, ha nem is lett olyan vékony, mint a szerinte jobb génekkel rendelkező Diána. Amikor aztán főiskolára ment és kollégista lett, az első vizsgaidőszakban nem a minőségi étkezés, hanem a tételek kötötték le a figyelmét, így szerzett néhány pluszkilót. Amikor a vizsgák végeztével hazament, hogy boldogan elújságolja az első féléves 4,5-nél is jobb átlagát, az apja leforrázta: nem az eredményeit dicsérte, hanem azt mondta neki: “Látod, mindig is tudtam, hogy kövér nő lesz belőled! Ha így folytatod, egy férfi sem fog rádnézni!” Ezt az érzelmi sokkot pedig jól lehetett csillapítani (legalábbis rövidtávon) néhány vödör jégkrémmel… Angéla a terápián jött rá, hogy tudat alatt úgy volt vele: “Ha apámnak lesz igaza, és úgyis kövér leszek, valamint nem leszek népszerű a férfiaknál, akkor legalább evés közben érezzem jól magam!” A felismerés nagyon fontos lépés volt. Azon dolgoztunk, hogy átprogramozzuk ezt a negatív és destruktív hitrendszert, s onnantól kezdve Angélának könnyedén ment a fogyás.

Sok más lelki tényező is állhat a háttérben, nem csak egy kritikus szülő. Lehetnek olyan súlyos akadályok is, mint a korábbi bántalmazás, abúzus, de olyan elfelejtett apróságok is, mint gyermekkori barátságokból eredő versengések.

Ilyen volt Richárd esete: ez a negyvenes éveiben járó férfi igen hiú volt a megjelenésére. Személyre szabott öltönyök, beállított haj… De zavarta őt, hogy szabójának egyre nagyobb és nagyobb méretet kell készítenie az elegáns ruhákból. Mivel mindig sármos volt, népszerűnek bizonyult a csajoknál már fiatal kora óta. Olyan osztályba járt, ahol mindössze néhány lány volt, akiknek a kamasz srácok lelkesen csapták a szelet. Richárdnak nem kellett túlzottan törnie magát, hiszen atletizált, sportos, helyes fiú volt. A barátai próbálták letörni a látszólag hatalmas egóját, és sokat ugratták azzal, hogy ész nem párosult a jó kinézet mellé, mivel a kettő nem járhat egyszerre. Igaz, hogy a közepes tanulók közé tartozott, de ez nem zavarta, a versenyeredmények érdekelték, nem a bizonyítvány. Amikor befejezte sportolói pályafutását, úgy döntött, diplomát szerez, majd azonnal elhelyezkedett egy multicégnél igen jó pozícióban. Innentől kezdtek felkúszni rá a plusz kilók, pedig a versenysport után is sokat mozgott, és rendszeresen edzőterembe járt. Nem akarta elfogadni, hogy az életkor előrehaladta okozza a változást, és azt sem, hogy nem tud annyi kalóriát elégetni, mint a versenyzés idején. Igyekezett tartani az edzője által előírt diétát, de nem volt mindig ereje hozzá. Gyakran épp vacsoraidőben legyintett rá, és mondta azt, hogy inkább elkölt egy klassz vacsorát a feleségével. Reggelre aztán bánta az egészet, de megint csak a vacsoráig tartott a lelkiismeretfurdalás. A terápián fedezte fel az összefüggést, hogy mennyire elhitte barátja ugratását, miszerint az ész és a jó kinézet nem járhat együtt, és micsoda véletlen, éppen akkor indult hízásnak, amikor megszerezte az egyetemi végzettségét…

Az bizonyos, hogy az önbizalomhiány, az önostorozás, a lelkiismeretfurdalás, a kritika, a párkapcsolati problémák (és még sorolhatnánk) mind-mind olyan tényezők, amelyek komoly gátat jelentenek a legfantasztikusabb diéták és életmódirányzatok mellett is.

A tényezőkön együtt érdemes dolgozni, ha azt látjuk, hogy valamiért nem megy a fogyás: nézzük meg, hogy mit érdemes változtatnunk a táplálkozásunkon, kérjük ki szakember véleményét is akár a mozgáshoz, edzéshez, de vizsgáljuk meg azt is, hogy milyen lelki akadályok állhatnak az akaraterőnk és a motivációnk útjában.

Sok sikert!

♥

*Természetesen a neveket és más fontos információkat megváltoztattam a személyiségi jogok védelme érdekében.