Párkapcsolati és házassági tanácsadóként azt látom, hogy rengeteg kapcsolatban okoz problémát, hogy a felek nem tudnak érzelmileg megnyílni egymás előtt – és erről sok esetben mégcsak tudomásuk sincs. Márpedig manapság a kapcsolat és a házasság nem csupán egzisztenciális érdek, hanem a benne élők egymástól érzelmi támogatást várnak – vagy legalábbis várnának. De ehhez szükséges a kapcsolat elmélyülése – a kommunikációban is.
Az emberek sokszor nem is tudják a párkapcsolati elégedetlenségük pontos okát, csak azt fogalmazzák meg, hogy “valami hiányzik”, vagy hogy “semmit nem tudunk megbeszélni egymással”.
Amikor András* felkeresett, arról számolt be, hogy rettenetes hiányérzete van otthon. A felesége kedves nő, de mégis úgy véli, párja nem őszinte vele, és valamit rejteget. Amikor próbáltuk kideríteni, hogy mégis mi lehet az, András semmilyen konkrétumot nem tudott elmondani. Javasoltam, hogy a következő alkalomra hozza el a feleségét is, hátha fény derül a probléma okára. Amikor együtt eljöttek, kiderült, hogy a neje zárkózott, csendes személyiség, és nem nagyon tud megnyílni. Nem az őszinteségével volt a probléma – egyszerűen nem tudta és nem merte megfogalmazni az érzéseit, a mély gondolatait, ezt a fajta zárkózottságot pedig András titkolózásnak, elhallgatásnak értékelte.
Még gyakoribb, hogy a hölgyek tapasztalnak hasonlót, amikor a férfiak nem szívesen beszélnek az érzelmeikről, és nem mernek mélyebb szinten kommunikálni. Pedig társas kapcsolatokban, családon belül, sőt barátok között is fontos szempont a kommunikáció szintje, mélysége is.
Röviden: nem mindegy, hogy az időjárásról beszélgetünk, vagy az érzelmeinkről. Hogy melyik kapcsolatunkban milyen szinten kommunikálunk, viszonylag hamar kideríthető, akár ennek a cikknek az elolvasásával is, ha igazán őszinték vagyunk önmagunkkal.
Ismerjük a közhiedelmet az angolokról, miszerint bármilyen nagy esemény vagy baj esetén is hajlamosak inkább az időjárásról csevegni, minthogy a komolyabb dolgokat megtárgyalják? De biztos mindannyian voltunk már abban a helyzetben, hogy valakivel nem sikerült mélyebben megosztani a gondolatainkat, érzéseinket, hiába is szerettük volna: előbb beszélgettünk a focivébéről, mint arról, amiről valóban érdemes lett volna. Például rólunk, a kapcsolatunkról, a konfliktusainkról, az érzelmeinkről. Van, hogy a mélyebb kommunikáció csak két bizonyos ember között akadozik, de olyan is létezik, aki általánosan elzárja magát a világ elől, és igazából senkivel sem tud nyílt kommunikációt folytatni. Sokan azonban ezt nagyon jól álcázzák!
Így volt ezzel István is, aki kiterjedt baráti körrel rendelkezett, igazi társasági, extrovertált személyiségnek tűnt. Barátnője, Ida arról panaszkodott, hogy hiába sétálnak kettesben a városban, mindenhol ismerősbe botlanak, akikkel a “nagy dumás” István előszeretettel cseveg. Talán ennek a fajta személyiségének köszönhette az úriember a szakmai sikereit is: üzletkötőként kezdte, de fiatal kora ellenére a cég igazgatóhelyettesévé léptették elő. Ida mégis arról panaszkodott, hogy hiába beszél a párja állandóan, arról fogalma sincs, hogy István mit érez iránta, és hogy vele tervezi-e a jövőjét. István kinevette őt, amikor felhozta a témát: “Szerinted veled lennék, ha nem szeretnélek? A jövőn meg nem kell annyit gondolkodni, majd alakul magától, felesleges erőlködni!” – kontrázta. Talán mondani sem kell, hogy Ida nem lett boldog ettől a választól, és majdnem szakításra került sor, hiába is készültek éppen új lakást venni. “Még azt sem tudom, minek lesz az a harmadik szoba a lakásban! Gyerekszobát remélhetek belőle, vagy István fog ott zenélgetni a haverjaival?”A párja válasza csak annyi volt: a felújításnál hasznos lesz, ha betehetik oda a lomokat. Kiderült, hogy István sokat beszél, de keveset mond. Az érzelmeit egyáltalán nem szívesen osztja meg másokkal, és saját magának sem tudja igazán megfogalmazni azokat. A családjukban nem volt szokás “az érzelgősködés”, amit apja gyengeségnek ítélt.
István és Ida is azzal találkozott, hogy a köztük lévő kommunikáció nem elég mély. No de milyen szintjei is vannak a kommunikációnak? Gary Smalley a könyvében öt kommunikációs szintet emleget, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szeretteink felé minél intimebb, közelibb kommunikációt alakíthassunk ki a kommunikációs szintek megismerésével. Ezeket a szinteket én átkereszteltem, hogy könnyebben érthetőek legyenek.
1️⃣ “Az angol”: Az első szinten felszínes, alapszintű kommunikáció zajlik, szinte nulla információval, általános közhelyek hangzanak el. „Köszi, jól vagyok, anyuékkal is minden rendben.” Még akkor is, ha nem ez a valóság, de (olyan jó angolosan) nem kívánunk egymással többet megosztani, vagy egyszerűen nem a kérdezőre tartozik.
2️⃣ “A szomszéd”: A következő, második szinten már kiderül valami az életünkről, tényeket ismertetünk, de ennél többet nem árulunk el. „Ma hoztam magammal esőkabátot, mert reggel borús volt az ég”, vagy „Németország kiesett a bajnokságból, Keleten pedig háború van, micsoda fura világ ez!” Lehet, hogy beszélgetünk a kollégánkról, politikáról,vagy valaki másról, de csak könnyen hozzáférhető, egyszerű információkat osztunk meg, amit akár a szomszédunknak is elmondanánk, és még a véleményünk sem derül ki belőle őszintén.
3️⃣ “A pletykás”: A harmadik szinten már kifejezzük a véleményünket valamiről. Elmondjuk, hogy mi tetszik, nem tetszik a világban vagy a kívülálló emberek viselkedésében. A probléma az, hogy általában a vélemény nem magunkkal, hanem a másikkal kapcsolatos, nem rólunk szól, emiatt pedig megjelennek a konfliktusok. Ilyen szintű kommunikáció például: “A kollégám, Jóska elhagyta a nejét, hallottad? Nem értem, mire jó ez a sok válás!”, vagy: “Lehetnél többet a gyerekekkel, annyit dolgozol, hogy alig látnak téged, lassan meg sem ismernek!” Ez az a szint, amelyig általában eljutnak a társas kapcsolatok, pedig még csak a kommunikációs spirál közepénél járunk! Ha a mondatok mögé tekintünk, itt már sejthetővé válik néhány dolog. Például ha valaki elítéli a családját elhagyó Jóskát, akkor számára fontos a hűség és a családi egység. Ha az asszony panaszkodik a férjnek, hogy keveset van a gyerekekkel, akkor pedig olyan apát képzelt el a srácoknak, (és olyan férjet magának!), akivel több időt tud együtt tölteni és jobban kiveszi a részét a családi életből. De megfigyelhetjük, hogy nem ezt mondja, hanem kihelyezi a véleményét. Sejteni lehet, de tudni nem.
A családos párok nagyon gyakran esnek ennek a szintnek a csapdájába. Amikor ugyanis a gyerekekről beszélnek, akkor a családról van szó, és azt gondolják, ez nagyon intim viszonyt feltételez, és a köteléket erősíti. Igen ám, de amíg a gyerekekről beszélünk, addig sem rólad, rólam és a saját érzelmeinkről van szó, hanem valaki másról!
4️⃣ “A brazil sorozatsztár”: Itt már elérkezünk az intim kommunikációhoz, amelyre nem mindenki képes! A negyedik szinten megosztjuk egymással az érzelmeinket, és őszintén merünk beszélni azokról. Nem csak magunkban rágódunk, ha valami nem tetszik vagy kezd megváltozni közöttünk a kapcsolat, hanem kifejezzük az érzéseinket, elmondjuk a mélyebb gondolatainkat. Például megosztjuk a társunkkal, hogy szeretjük (nem csak évente egyszer, egy más által nyomtatott üdvözlőkártyán, vagy egy közhelyes sms-ben…), hanem valódi érzelmeket tükrözve. Hiteles, helytálló információk hangzanak el a valós érzéseinkről. Például: “Annyira szeretlek, amiért ilyen gondoskodó vagy, és ma is hoztál nekem ebédet! Jó veled élni” vagy “Sajnálom, hogy mostanában kevés időt tudunk együtt tölteni, fontosak számomra a közös esték”. Igen, ez már egy kapcsolatot erősítő szint. Egy probléma lehet vele, ha nem megyünk ennél mélyebbre: csupán addig jutunk el vele, mint a szappanopera sztárjai. Róluk (tőlük) mindig halljuk, mit éreznek, de fogalmunk sincs, mi lenne igazán jó nekik…
5️⃣ “Az EQ-bajnok”: A legmélyebb kommunikációs szint, amikor nem csak az érzelmeinket, hanem a szükségleteinket is ki merjük és tudjuk fejezni. Nem csupán azt mondjuk el, hogyan érzünk, hanem azt is megfogalmazzuk, hogy mire lenne szükségünk, mire vágyunk. Olyan egyértelműnek tűnik ezt elmondani – hát nem így történik minden kapcsolatban? Leszögezhetjük: sajnos nem. Miért olyan nehéz kifejezni a szükségleteinket? Mert nem csupán érzelmi nyitottság szükséges hozzá, hanem önismeret is, hogy tudjuk magunkról, mi az, amit szeretnénk. Ehhez saját magunkkal is őszintének kell lennünk (azt a legnehezebb észrevenni, amikor magunkat ámítjuk!) , és időt kell fordítunk a saját gondolataink tisztázására, a belső működésünk megismerésére. Hiszen a szükségleteit csak az tudja kifejezni, aki tisztában van velük. Azonban nagyon sok ember saját magának sem tudja (vagy meri) bevallani, hogy mire is vágyik igazán! Inkább igyekszik megfelelni, vagy olyan képet, olyan álmokat követ, amikről tüzetesen megvizsgálva kiderül, hogy nem is a sajátjai, nem önazonos a számára. Éppen ezért ez a szint magas érzelmi intelligenciát (EQ-t) igényel.
Mit mondunk, miről beszélgetünk ezen a kommunikációs szinten? “Szeretem, amikor átölelsz, kérlek bújjunk össze gyakrabban, amikor mindkettőnknek szabad az estéje!” vagy “Kérlek drágám, vedd le a cipődet már az előszobában! A tisztaság fontos a számomra, és mivel apukám állandóan végigtrappolt a friss felmosáson, ez rossz érzéseket ébreszt bennem, tiszteletlenségnek érzem akkor is, ha tudom, hogy te nagyon felnézel rám. Köszi édes, hálás vagyok érte!” Könnyűnek tűnik…? Lehet, de mégsem az, amikor a rohanó hétköznapokat éljük, vagy egy igazán kényes helyzettel találkozunk. Nehéznek vagy feleslegesnek tűnik? Lehet, mégis a kapcsolati szakértők arra jutottak, hogy ez a fajta nyílt kommunikáció az, amely a kapcsolatokat szebbé, jobbá és élhetővé, intimmé és mélyebbé teheti.
Anna a tanácsadásra férjével, Ádámmal együtt érkezett, és elpanaszolta, hogy nem érzi szeretve magát a házasságában. Pedig a férje rendes ember, és jó apja a 3 éves kislányuknak. Ádám egyáltalán nem értette, “miért elégedetlen az asszony”, hiszen szerinte jól megvannak egymással. Hamar feltárult előttem, hogy Anna számára nagyon fontosak a beszélgetések, de férje leginkább a munkahelyéről szeret vele beszélgetni, és az érzelmeit nem nagyon fejezi ki. Amikor Anna megkérdezte tőle egy-egy közös kirándulás után, hogy milyen volt együtt lenni, Ádám csak annyit mondott: “Jó volt, persze”. Bár teljes értékűen részt vett a házimunkában és a gyereknevelésben, nem volt az az érzelgős típus. “Karácsonykor azért el szokta mondani, hogy szeret…” – mosolygott szomorúan Anna. Míg Ádám nem értette, hogy mi másra van szükség. Elmondtam Ádámnak, hogy mi Anna szeretetnyelve (aki nem ismeri a szeretetnyelveket, egy következő cikkből megtudhatja 🙂 ), és miért olyan fontosak számára az érzelemmel teli beszélgetések. Ádámnak tanulnia kellett ezt a fajta megnyílást és a saját érzelmei tisztázását. “Nem bonyolítottam túl eddig ezt a kérdést. Anna már a főiskola óta tetszett nekem, és megszerettem, ahogy jobban megismertem. Ideális ötletnek tűnt a házasság!” – nyilatkozta. Kiderült azonban, hogy Anna hiába szomjazta olyan nagyon az érzelmeket, ő maga sem tudott teljesen megnyílni Ádám előtt. Eleinte azt hitte, csak azért, mert a férfi is zárkózott, de fény derült rá, hogy benne is gátlások vannak önbizalomhiánya révén. Édesapja kedves, de szigorú ember, és anyja a béke érdekében mindig arra kondicionálta, hogy első a kötelesség, csak utána érzelgősködjünk. Tanulságos, hogy még az az ember sem biztos, hogy teljesen nyíltan tud kommunikálni, aki érzelmes típus!
A 4-5. szinten kommunikálni egyfajta érzelmi kockázatot, felvállalást jelent, amitől sokan félnek. Ne tévesszen meg minket, hogy az illető még a medvével vagy a nagyfőnökkel is meg mer küzdeni, mert sokak számára az érzelmek félelmetesebbek, mint az éjszakai erdei séta horrorfilmnézés után, zseblámpa és társaság nélkül!
Párkapcsolati egyenleg a kommunikációról
Mit mond a statisztika, milyen szinten kommunikálnak a párok a párkapcsolatukban?
Egy kb. 100 fővel végzett felmérésem szerint a párok kb. 50%-a (!) csak a 3-as szintű kommunikációig jut el. Ebből a válaszadók 47%-át zavarja ez a helyzet, és mindössze csak 3%-uk állította, hogy nem aggasztja őket, hogy a kommunikációjuk párjukkal nem mélyül el jobban.
A válaszadók 30%-a a 4-es szinten kommunikál, bár igyekeznek eljutni az 5-ös szintre is, azonban csak 11%-uk állította azt, hogy képesek az 5-ös, legminőségibb szinten is kommunikálni a párkapcsolatukban.**
Az, hogy milyen szinten vagyunk képesek kommunikálni, visszajelzést ad a társas kapcsolatunk, kapcsolataink minőségéről, mélységéről, de a saját személyiségünkről is. Nos, te milyen szinten kommunikálsz, és milyen mélységű a kommunikáció a párkapcsolatodban?
* A neveket a személyiségi jogok védelme érdekében megváltoztattam.
** A válaszadók 3%-a nem tudta eldönteni a cikk alapján, hogy melyik szinten kommunikál, és 4% számára nem volt releváns a kérdés, mivel egyedülállóak.
Lélekolvasó Párkapcsolati és Iránymutató Műhely 